Hetikiadás, 1925. április-június

1925-05-25 / 40 [1506]

Matej. /tárca folytatása./ liánon akkor jobiról egyszerre muzsikaszó harsant fol a ködtől QS furcsa tömeg "bontakozott ki. !B1*1 a nyitrai fiskális jött kot nás urgorma enborrel. Aztán szedett-vedett ruiiáju kapónak -iindenféle trombitával és dobtál najd ideijén arcú emberek s köztük egy-két munkás a fatelepről. És ' zászlók.Sohse látott zászlók. A fiskális elorditctta magáts ••Zsivió Wilson! Zsivió Massaryk! Pável levette a kalapját,hanem Matej csak bámult a schsen látott tömegre. Ekkor kiugró ;t egy onbcr a tömegből s leütötte Matej fejéről a kis katonasapkát. flatej,szegény Matej nem tudtalmiért. A feje sajgott, gépiesen nyúlt sáros sapkája után,fejére tette s ijodten ismételgettél » Brat... brat..." ;. - I Zúgott a " zsivió "/azután szitkokat hallott,a sapka axx±i megint lerepült a fejéről s aztán ugy hullottak fejére, arcára, az ökölcsapások,mint a jégverés. Egy idáig még kapaszkodott a kapu mellett levert,korhadt cölöpök!e,azután az is kitört s estében a kezébe maradt a fele\« Feküdt a sárban és szöges bakancsokat érzett a fején. Ettől'felforrt a vére. Körülötte még ott hadonásztak az emberek. Hanem Matej akkor már semmit sem látott,asak bődült egyet, mint a bika és széles^hatalmas suhintással vágott a cölöpdarabokkal a tömeg közé... Két ember roskadt fájdalmas hürdüléssel a sárba. Matej pedig futni kezdett be a telepre. Botolva,-udácsolva,sárosan/ vércsen,lihe :ve futott, A tömegből nyolc-tiz ember utána. Hanem a fa és a dcszkarakások Matej pártján voltak. Olyan zeg-zugos sikátorok .és járatok voltak köztok,hcgy azokon ugyan ol nem igazodtak. A vaslábu embor pedig> f utott, kanyargott, j óbbra balra s niköaben futott; egyre^ott csengett a fülébe: szloboda... szloboda... Végre a hátsó kisajtóhoz ért. AZ ott nyilt az állomás egyir raktára mögött. Matej kirohant. Az állomásról éppen akkor indult egy vonat.Dél felé. Magyarország felu, Matej,a szegény Matej ziháló ^ellel kapaszkodott a kifelé malado vonatra. A lépcsőről ugy huafek fel. Meg se köszönte. Csak nézett,nézctt lélektelenül, mint az alvajáró. A többiek se nagyon beszéltek. Sápadt,elfáradt emberek és könnyes szemű asszonyok voltak. S a saegény tét csak nézett,nézett ki az ablakon. A Vág meg ott futott a vonat mellett,hanem, a hegyek lassan tünedeztek. S Matojnok egyre jobban fájt a szive, AZ Ő földje. Az ő hazája. És kitettek, mint egy kutyát. Most hova menjen az idegen nagyvilágba ? * ' Mikor ott^mindenki más és más - csak o az egyetlon,hontalan,szegény vaslába tót. Aki sehova se tartozik. Elmúlt a dél,a délután s ő észre se vette, A vonat még döcögött a kodban. Matej csak bámult kifelé az ablakon s lassan,csendesen egymásután gördült le egy-egy könnye az arcán. Vérei, sáro s, f á j dalmas, megrugdalt arcán. Es néha folszükölt, mint valami szegény,megvert kis icu t y a. — Esteledett. A többiek ettek. Szótián, lélektelen szemmel. Es Matcjnek eszébe jutott,hogy neki semmije sincs. És senkije sincs. Senki som vár ja,nem tartozik senkihaz. , n

, , 3 akkor kinyúlt egy kéz s egy karéj kehyeret s egy darab kolbászt nyújtott feléje. A vaslábu ember mohón esett rá. S a szive fenekén nagy. nagy melegség támadt, /folyt, köv./ 423