Hetikiadás, 1924. december - 1925. március
1925-01-05 / 1 [1505]
A hasbeszélés. Ksataié *** Az azelőtt annyira kedvelt hasleszélési művészet leáldozó T: an van, aert csupán kis helyiségekben mutatható le. A hasbeszélés kii e j o zés e téves, mivel a hasnak semi szerepe nem jut a hasi eszelősben.a hasi eszélők a hangekatx a szájüregien képzik, amikor is az ajkukat nem „azditják és a szájukén csak nagyin vékony rést hagynak a levegő le és kiáramlására. a hasleszélesnek a lényege az a csalódás, hegy a hang fo rrása a hasbeszélőn kivül van. Ősidőiden már voltak ügyes hasleszelők. Jezsaiás próféta is emleget hasi eszélőket és lehetséges, h-gy az ókor jövendőmondéi is értettek a hasbeszéléshcz .i» középkorban se k hasleszélőt, mint varázslót máglyára vittek más hasieszélők viszont tudtak alkal-. mazkodni a viszonyokhoz és udvari bolondoknak szegődtek el. A leghiresel V. hasbeszélők egyike Charlos Űomte voít, aki képességeivel nem egyszer alaposan megtréfálta az emlereket. Egy Ízben például találkaz'tt egy szamárháton ülő juhászszal. Hirtelen 'mintha megszólalt volna a szamár, ez - k a szavak hallat szo.ttak: " ji juhász szörnyen megijedt, le -ugrott a szamárrc 1 és ^ cl szála d t. Egy nap C",:tc < 1 mc nt a vásárra, állítólag disznóvá sári ás t végett, jvkadt is egy pompás példányra. Megkérdezte az elárusító asszonytól,h-gy mi a disznónak az ára és h-- gy tud-e az állat t eszélni• az asszony azt felelte neki, h gy pr bálja meg, elegyedjen szóla a disznóval és majd elválik,^h-gy tud-e beszélni, vagy som Centé komoly képpel kérdezte a diszn - tói:"No,mondd csak,^megérsz te ötven frankot »"/Annyit kért érte az asszony/ A disznó egészen értelmesen röfögte rá a választ,"Nem bizony ! Hazudik ez az asszony A tizedrésze is elég értem "Altalánc S elképedés támadt erre. Mindenki azt hitte, hogy a disznó meg van babonázva, bár C-mte elárulta, hc gy mi a va ló sá g . Cemtenak egyik csinyje majdnem balul ütött ki. ah. gy egy vasárnap elhaladt egy falusi templom előtt, ahol cs portosan álldogáltak az istentiszteletre- készülök, hasi eszeidéi hirtelen megszólaltatta a tcmplo^ hirb ltjának halottait. Véletlenül előtte való nap eltemették egy asszonyt és a st mindenki albán a hisz énben veit, hogy ezt az assz-nyt, mint tetszhalottat temették el és hogy azért szól, mert azt akarja, hegy emeljék ki a sírboltból. C mte alig tudta az ingatott sokaságot megnyugtatni. A tizennyolcadik század vége felé de la Chapcllc abbé könyvet irt a hasieszélesről és följegyzi, h gy Saint-Gillos nevű hasbeszélő, aki egyébiránt kereskedő volt Saint Gemain-en-Layeben a tudef mány; s akadémia kiküldött bizottsága előtt is pr dukálta magát, sőt orvesi vizsgálat alá is került f Kotródj lc rólam ! Eleget cipeltelek. A kigyó mint detektív. Különös mód-n került a rendőrség kezére Londonban egy régóta keresett tlvaj, aki a kereskedők raktárait szokta megdézsmálni, amiben kitűnő specialistának bizonyult. Egy füszcrkerrskedő raktárában tört tc néhány.nappal ezclött/Sók mindenféle füszer-szám- t szedett c tt össze különféle zsákokból és ládákból.De aztán zsákmányolás közien egy zsákból kigyó tekergőzött karjára és ettől annyira megrémült, h-gy segítségért kezdett kia 1 álni.Az alkalmazottak berohantak a raktárba és a telvaj a rend őrsé g kezére került. A zsákban egy Öt méter hosszú kigyó v.lt, melyet Singaporeból küldött a kereskedőnek ajándékba egy indiai 1 arát ja, " h:-j valami disztárgyat csináltasson bőréből, ideiglenesen a raktárban helyezték cl egy gab nás zsák fonókén.
