Hetikiadás, 1924. december - 1925. március
1925-03-23 / 23 [1505]
KStoccm •» Az országos borászati felügyelő nyilatkozata. Az aktuális szőlő és borgazdasági problémákról budapesti munkatársunk előtt P e , t t.e n k o f f e r Sándor. rr azdasáffi főtanácsos, rn.kir szőlészeti és borászati országos főfelügyelő az alábbiakban fejtette ki véleményét: - A szőlő- és bortermelésünk helyzetéről terjesztett válságos hirek erős mértékben túlzottak* Az országot ért nagy gazdasági Vérveszteségek ellenére sem válik szükségessé régi, nagy kiterjedésű szőlőkulturánknak erőszakos és lényegbe vágó csökkentése, mert szol"és borkultúránk magától fog azokra a keretekre ráilleszkedni, amelyeke a jövő fejlődés megkiván. Borpiacunk válsága az ország katasztrofális helyzetének eredőjeként Hött létre, A súlyos helyzet megoldása végett fckozott figyelemmel és gonddal kell tehát arra törekedni, hogy a most folyO és kereskedelmi szerződések megkötésére irányuló tárgyalások alatt*oly utakat találhassunk, amelyek felhalmozódott készleteinknek a külföldi piacokra való jutását elősegitik. Vámkedvezmények elérésére kell a fősúlyt fektetni és meg kell akadályozni azt, hogy finom ós nagy térfogatszázalék-alkohollal rend lkező boraink vámkedvezményekké^, juthassanak ki akkor, amig gyengébb minőségű áruink, melyek 50 v'-os vámkedvezményben részesülnek, idehaza maradiak. Régi, nagy külföldi piacaink, régi, nagy országunk szétdarabolás akor elvesztek, de remélhető, hogyha boraink ezeken az elvesztett területeken ismét megjelenhetnekqr azokat nyomban visszaszerzik,»mert, noha a görög, dalmata vagy spanyolborok alkohol-tartalomban a magyar borokat mégis meghaladják, zamat és illatanyaguk soha cl nem éri azt a fokot, amelyen a mi boraink állanak. Azok a vállalko zá'sok, amelyek arra irányulnak, hogy- amerikai mintára - felhalmozódott bor- és szőlőké szleteiket szőlőjam, szőlőlekvár, vagy szőlőnéz alakjában értékesítsék,, nem verhetnek gyökeret Magyarországon, AZ ezek előállításához szükséges gépek beszerzése oly nagy anyagi erők befektetését igénylik, amelyekkel termelőink nem rendelkeznek.- Egyedül a szőlőmust eltartására irányuló munkálatok kecsegtethetnének némi reménnyel^ azonban gazdasági szempontból azért nem előnyös a mustsürités, mert e téren a magyar boroknál az 3 baj, ho; Q szőlőink nom olyan nagy cukortartalmuak> mint a dalmát, görög, clas: stb. borok| különben is mustsürités3el nagy célt nem érünk el, mert savanyu szőlőnél savanyu a must is, ugyanis a sürités alkalmával megkettőződik a sav épen ugy, mint a cukor. Nem kívánatosak azok a lei sérletesé sek sem, amelyek uj , többet termő vesszők m- ghonositás't célozzák. Csakis a régi bevált szőlőfajták tenyésztésére kell fektetnünk a súlyt. Ezektől a "csodavesszők»Wta magyar bor válságának megmentését már csak azért sem remélhetjük, mert mi sem garantálja azt, hogy ami egy más éghajlat alatt, mr's talajban bevált, itt is megfelelő, A bor minőségére elsősorban az éghajlat, a fekvés és a talaj bir döntő befolyással, negyedik helyen áll csak a fajta. Amig csonka az ország, csonka a fogyasztás is. Belső bajainkat erősen növeli az a tény, hogy a jól kereső munkásság, amoly a fogyasztási piac szempontjából elsőrendő tényező, belső gazdasági viszonyaink következtében kikapcsolódott. Remélhető, hogy állapotunk javulásával ez a veszteség el fog tűnni. A külső versennyel szemben jo közepes borok termelése re kell fektetnünk a Julyt s csak igy remélhetjük, hogy átljieneti válságunk után szőlő- és bortermelé-s sünk ismét a háború előtti magas nivera fog emelkedni.
