Hetikiadás, 1924. december - 1925. március

1925-02-23 / 15 [1505]

Ív SS Irta: Gyula diák* Sokszor ugy érzen: nagy Iiogyon ül fönt, Őriás' ködválla felhőkig ér, s vén rcgős-nódra, zümmögő hangon örökidőkig egyre mesél. Kicsi sárkunyhók s nárványos térnek . né.lyéig elhat a halk ne se szó, s csüngenek rajta szent áhítattal: lusak ós vigak, az agg s a "bohó. Vigasztal s dorgál - rikat s nevettet, porból az égig viszi a lelketj egyszer suhogó gyorsrüptü táltos

} - csillagmezőkön Istenig szálldos,majd neg pislogó, kis bányanécses, bányák odvában lobog magában ' . s reszketve szólal az örök sötéthez. Jött csodánodra s neoa járt előtte har s onátfuj ó irer o 1 dse r c g, jött nosolyogva, ajkán mesével s roppant országnak királya lett. Hatalma messze északi földtől tengerentúli világig terjedt s ugy járt közöttünk, szeliden, halkan, mint egy őszhaju, nagy, tiszta gyermek. Milliók gyásza kisérte sirba, dc mikor ráhulj^ az ős anyarög: ámulva látta könnyező népe, hegy lelke mesél az élők fölött ! Meg sem is halhat, örökké itt él, ós zümmög és zenél a halk mcseszó, egész világok figyelnek rája^ s permetez, hullik a simogató, áldett meséknek harmathullása folyton, szünetlen s ezernyi lelken csodát tesz égi vigasztalása. Pont ül valahol, valami hegyen ősi regősként, gomolygó ködbe s virrasztja mesével veszendő népét konok, hagy hittel állva fölötte. Titkos varázsló, bűbájos mágus, szava meséje: mind hatalom ! * Hiába állja útját ezernyi, rablott kincseket strázsáló szurony. •Áttör acélon, átkel a vizén, nem gát előtte az uj guny-határ; száll a mesének zümmögő hangja s rab-magyarpkhoz utat talál. Egyiknek igy szól: Testvér, kitartás! Másiknak igy szól: He csüggedj pajtás! Kassán azt súgja: Rákóczy eljd Erdélyben meg, hogy: oszlik a felhő s hadak 3s utj'n Csaba már vágtat! - Mindenütt serkent, buzdíti vigasztal s éleszti lángját a sóvárgó vágynak torzséhoz huzó, emésztő vágynak... öszkaju táltos. Vén regemondó. Fönt ül egy csuesen és egyre nosél s' zümmögő hangját viszi a felhő j ' viszi a napfény s hordja a szél...