Hetikiadás, 1924. december - 1925. március
1925-02-09 / 11 [1505]
A mezőgazdasági hitelről. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR _____________ K szekció Irta*.Marschall Ferenc dr . nemzetgyűlési képviselő. Már az a nagy reformmozgalom is, aaelynek Széchényi István gróf volt megindítója és. lelke , a magyar hitelviszonyok rendezéséten látta a közgazdasági bajok egyik fő orvosszerét. A "legnagyobb magyar" valósággal prófétai előrelátással jelölte meg azckat a feladatokat i amelyek a hitel terén megvalósulásra várnak és egyszersmind meggyőző erővel kimutatta annak a szerepnek jelentőségét és féntesság* amelyet a hitel minden nemzet közgazdaságánál betölt. Az a hatalmas felszabadító mozgalom is, amely a magyar gazdatársadalom öntudatra éb±e sztésé nek gazdasági, szociális, és erkölcsi térf oglalásának tsréljáví \& körülbelül 25 esztendeje megindult, első és legfontosabb teendőjét szintén mezőgazdasági hitelviszonyok rendezésiben látta. Károlyi S-ndor gróf agrárprogrammjának gerincévé tette azt a kérdést és egy gazdag életnek minden fáradozását és kitartását ennek a problémának korszerű megoldására szentelte. A magyar hitelélet mindakéá mozgalomnak hatása alatt páratlan fejlődésnek indult és alig egyéévszázad alatt olyan intézményeket hozott életre, amelyek nemcsak a kis Magyarországnak váltak dicsőségévé, hanem bármely Nyugat európai államnak is büszkeségei, lehettek volna. A háború és az utána következő forradalmak jóformán ggy csapásra tönkretették azokat az értékes eredményeket,'amelyeket a mezőgazdasági hitel kérdés rendezése terén elérni sikerült. Ujbó^ kemény és szivós munkára volt szükség, hegy a romokból élő szervezeteket teremtsünk s a békeévek eredményeit átmentsük 0s^nkamagyarország közgazadaságának élő szervezetébe. Közben azonban nemcsak a szervezetek gyengültek és bénultak^meg, hanem maga a mezőgazdaság is ujbé-1 válságos és komolyan aggasztó helyzetbe került és ma, fajdalaim, magint ott tartunk, hegy a mezágazdaság mai helyzetébei_ ismét beszélhetünk és kell beszélni a mez^gazd sági hitel problémájáról, sőt nincs okunk eltagaoni a valóságot, hogy a magyar -közgazdaságnak esztendők dta egyik legtöbbet hangoztatott prebiémáj a'újból a mezőgazdasági hitel-letjt. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a kereskedelmi és ipari hitel terén ideális állapotok lennének, azonban tagadhatatlan, hogy az a krónikus tőkehiány, amely a magyar gazdasági életnek a háború befejezése óta gyógyithatat lami, servaszte nvyavíjája, a mezőgazdasági termelésre nehezedik ma a legnehezebb teherrel!. A mezőgazdasági termelésre, aoielyet a. háború, forradalmak és az cláh megszállás mindenből kif sztott, amelyet az aranyparitásnál is súlyosabb adóterhek terhelnek és amelynek évek hosszú sora óta elmaradt befektetésre, tatatozáora és pótlás okra van szüksége. A mai helyzetben a mezőgazdasági hitel kérdésének egyetlen megoldása az, hegy kiséreljük meg á magyar mezőgazdaság önálló hitelét kifejleszteni, illetve ott, ahol arra szükség van, megteremteni . A központi nagy agrár hitelintézetek megerősítése ilyan feladat, amelyet az államnak és társadalomnak természetesen egyformán kezébe kell vennie. Ma senki sem gohdelhat arra, hegy ezeket a nagy és dicső multu intézményeket akár kikapcsolja a mezőgazdasági hitül szolgálatából, akár működésüket; más tekintetben megbénitsa, Ehelyett azonban előttünk lebeg a német mezőgazdaság beszélő példája, amelyet a•mult század elejének pénzügyi válságai arra kényszeritet ték, hegy a nagy központi mezőgazdaságig hitelszervezeteken kivül megteremtse azokat a decentralizált önálló hitelszervezeteket is, amelyek ma már az egész német mezőgazdasági hital alapjává szélesedtek ki. Ez a megoldás vezette a mezőgazdasági kamarákat akkor.* amikor egyrészt követelményként állitottákfel a kisgazdaságok hiteligényeinek a mai viszonyokhoz mért kielégítését célzó községi hitelszövetkezetek megerősítését, mé riszt a nagyobb gazdaság ok, nagyobb hiteligényeinek szolgálatára pedig ezek nagyobb arányú külön hitelszövet ékezeteinkk
