Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Bényei Miklós: A könyvtárak feladatai a helyi irodalmi értékek számbavételében.
töltött el; itt végezte iskoláit vagy tanulóévei egy részét; itt teljesítette katonai szolgálatát; éppen csak átutazott vagy rokoni látogatásra jött; hosszabb vagy rövidebb ideig a településen dolgozott; egész életében vagy annak nagyobbik hányadában egy város, falu vagy megye lakója volt; és így tovább? Annak idején sokáig töprenghettek az elfogadható megoldáson az elöljáróban idézett veszprémi kötet szerkesztői, Harmath István és Katsányi Sándor is. Ok úgy foglaltak állást, hogy a helyi szerző, „akinek itt-tartózkodása egyéniségének, életművének alakulására is befolyással volt." Más szavakkal: akinek a hely ihlető forrása volt. Mindazonáltal a klasszikusokkal kivételt tettek, róluk a röpke órák, napok emlékeit is igyekeztek felmutatni. Sorjázhatnánk még a kérdéseket, de e helyett -jóllehet némelyek szemében túlságosan megengedő módon - alighanem az a legcélravezetőbb, ha ezután is azt tesszük, amit eddig: rábízzuk a kollégákra, hogy körülményeikhez és a használói kérésekhez igazodva maguk határozzák el, kiket tekintenek az adott könyvtárban helyi írónak, költőnek, és milyen mélységben, kiterjedtségben szerzeményezik és tárják fel alkotásaikat. Miért fontos a lokális irodalom könyvtári feltárása? Második fő kérdésünkre van egy kézenfekvő, ám végletesen leegyszerűsített válasz: a tematikailag és földrajzilag mindinkább differenciálódó referensz-igények magától értetődően megkövetelik, hogy a helyismereti feltárás során a helyi irodalmi információk számbavétele is minél hiány talanabbul megtörténjen. Az önkormányzati és a megyei nyilvános könyvtárakat erre kötelezi az ún. kulturális törvény vonatkozó paragrafusa is. A lokális irodalom szerepe a könyvtári tevékenységben, tájékoztatásban sokkal, de sokkal összetettebb, az irodalmi dokumentumok és információk feltárásának társadalmi haszna többirányú. Ezúttal három olyan irányt emelnénk ki, amelyek kibontakozásához a könyvtári szolgáltatások jól érzékelhetően hozzájárulhatnak. Számottevő a helyi irodalom bibliográfiai és faktográfiai feltárásának tudományos hozadéka. Korábban már szó esett arról, hogy a szépirodalmi alkotások - a versek, az elbeszélések, a regények, a drámák stb. - egy része közvetlenül vagy áttételesen, és a művész kivételes beleérző képessége folytán híven tükrözi annak a helynek a szellemét, az ott élő embereknek a gondolkodás- és viselkedésmódját, mentalitását, élményvilágát, amelyről szólnak, vagy ahol keletkeztek. Természetesen olykor formálói a hely életének, „lelkének". Ily módon a helyismereti-helytörténeti kutatás semmi mással nem pótolható információkat meríthet belőlük, segítségükkel hitelesebben rekonstruálható a szóban forgó város, község vagy táj múltja. A sok ezernyi lehetséges példa közül csupán Mikszáth Kálmán palócnovelláira, Veres Péternek a balmazújvárosi parasztokról írt regényeire és Karinthy Ferenc Ferencvárosi szív című kötetére hivatkoznánk. A szépprózai művek némelyike elsődleges helytörténeti forrásként is funkcionál: így az önéletrajzi elemeket tartalmazó regények, az írói visszaemlékezések, naplók és levelek, magánfeljegyzések, a település, településrész épített vagy természeti környezetét bemutató részletek stb. Például a debreceniek számára bármely levéltári iratcsomónál többet mond a cívispolgárok életviteléről Szabó Magda Régimódi történet című családregénye. Nyilvánvaló az is, hogy a költői és prózai művek 24
