Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Praznovszky Mihály: Táj és irodalom.

Praznovszky Mihály Táj és irodalom „Nekilendülő tollamat az a pillantás állítja meg, melyet a könyvespolcra vetek, pontosabban a könyvespolcnak arra a részére, ahol a magyar költők versei sorakoznak. Amit én a lendület hevében megpróbálok kifejezni rosszul, ök remekművekben már régóta kifejezték pompásan. Ahogy végignézek a kötetek gerincén, Balassától egészen Babitsig fut a szemem: ezekben a kötetekben benne van Magyarország. Fájdalmai is, örömei is, múltja is, reményei, földrajzi képe is, tájai is, folyói is, a magyar föld földrajzi valóságai is, csakúgy mint a magyar lélek jellemvonásai. Egy futó számvetés is meggyőz arról, hogy a legnagyobb, mert legváltozatosabb, a legszebb, mert legmüvészibben kifejezett Magyarország van itt, tőlem egy kéznyújtásnyi távolságra a könyvtárpolcain. Ha hátradűlök a székemen, és verssorokat morzsolok a fogaim között, szobámba egyszerre fúj be a parti szél a Balatonról, egy hortobágyi vihar, kárpáti havazás, az erdélyi ősz, a dunai esti szél Budán, szóval az egész Magyarország. Csak olvasnom kell, és mindenhová elérkezem."

1 Elérkeztünk hát a szerelmes földrajz segítségével, Szabó Zoltán szép szavaival ide Veszprémbe. Aligha tudnám szebben kifejezni mit jelent nekem táj, irodalom, haza hármassága. És alighanem ez az egyetlen olyan szakmai közösség ma Magyarországon, ebben a teremben, amelyiknek egyáltalán nem kell magyaráznunk, mit jelent egy tájban élni, egy 1 Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Budapest, 1988. Szépirodalmi, 76. 10