Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Korzenszky Richárd OSB: Monostor, könyv, szerzetesség.

Korzenszky Richárd OSB Monostor, könyv, szerzetesség (Tűnődések a 950 éves Tihanyi Bencés Apátságban) A Tihanyi alapítólevél tanúsága szerint a „Balaton fölött a Tichon nevű helyen" 1055-ben Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére szentegyház - templom - és monostor, szerzetesi közösség alapíttatott. „Az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére, de a szentek dicsőítésére s tiszteletére is szerzetesek seregét gyűjtöttük oda, s királyi bőkezűséggel gondoskodtunk számukra mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne lanyhuljanak vagy ne legyen okuk az ebben való restségre." Ebben az időben a nyugati egyházban - hasonlóan a keleti egyházhoz - nincsenek különböző „szerzetesrendek". Három évszázad alatt Szent Benedek 529 táján íródott Regulája a nyugati monostorok életének, spiritualitásának egyetlen irányadója lett, s ezt 817-ben az aacheni zsinaton határozatba is foglalták. Amikor I. András király „szerzetesek seregét" gyűjti Tihanyba, a szerzetesi életet meghatározó Regula a nyugati egyházban Szent Benedek Regulája. Ahol megjelenik a szerzetesség, természetes velejárója ennek, hogy megjelenik egy jól körvonalazható spirituális, szellemi és gazdasági kultúra. Szokták mondani, hogy a benedeki szerzetességnek a jelszava: „ora et labora". Ez a kijelentés nem található meg Szent Benedek Regulájában. Érdemes azonban odafigyelni a Regula központi gondolatára: „Keresd a békét és járj utána!" A Pax - a béke - meghatározó eleme a bencés szerzetességnek. Egy régi meghatározás szerint a béke az a nyugalom, ami a rendezettségből származik, „tranquillitas ordinis". Kell, hogy rendje legyen az életnek, az élet minden területének: különböző emberekből szerveződik a közösség, s a különbözőség figyelembe vétele lényeges feladata a közösség vezetőjének, elöljárójának az apátnak. Könyv nélkül elképzelhetetlen a szerzetesi élet. A tihanyi apátság története ugyanolyan viharos, mint a magyar történelem. Többször megszűnik ezen a helyen a szerzetesi élet, pusztítások, pusztulások sorozatát láthatjuk, ugyanakkor az újrakezdés kihívásait is. Ami a könyveket illeti: II. József 1786-ban feloszlatja a tihanyi apátságot is, és az összeírásban („ConmscriptiobonorumabolitimonasteriiabbatiaequeSanctiAnianiEpiscopietConfessoris de Tihan. Ordinis Sancti Benedicti" - OL. C 103.. 14. cs.) gondosan felsoroltatnak az egyes szerzetesek szobáiban található könyvek. Az apátság könyvei a pesti egyetemi könyvtárba jutottak. 1802-ben újraindulhatott Tihanyban is az élet. 1803. árcius 20-án értesítette a helytartótanács a pannonhalmi főapátot , hogy a még meglévő, Tihanyt illető könyveket az apátságba vigye. 131 műről volt szó, 237 kötetben. (Vö. Báthory Orsolya Benigna: A Tihanyi Bencés Apátság könyvtárának rövid története 1802-ig, in: Tihanyi Kalendárium 2001. 41.o.) - Az 1950-ben történt feloszlatást követően 1952-ben készül a következő jegyzőkönyv: 87