Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Kiss Jenő: Mikes Kelemen és Benedek Elek földjén: a helyismereti gyűjtemény feladatai Háromszékben.
akkorra már eltörött valami. Ma sem ismert az, hogy igaziból mi történt, pedig az erdélyi magyarságnak rendkívül fontos lenne mélységében ismerni ennek a döbbenetes exodusnak minden vonatkozását. Úgy gondolom ez a felkavaró élmény is hozzájárult ahhoz, hogy a felszabadultság csodálatos eufóriáját leforrázó, elszabadult román nacionalizmus, ami a 90-es évek első felében tombolta ki magát, az erdélyi magyarságot nemzeti önazonossága mindenáron való megőrzésére indítsa. De történelmi, gazdasági okok is hozzájárultak ahhoz, hogy a székelységnek az átlagosnál nagyobb a fogékonysága a jelképek iránt. Úgy a középkorban, mint az újkorban a székelység gazdasági életének nem alakult ki belső szerves keringése. A széki adminisztratív szervezési forma, a határvédelem fejében a magyar királyok, majd az erdélyi fejedelmek biztosította viszonylagos autonómia öntötte közös formába ezt a sokféle népelemből összetevődő, a hűbéri viszonyok kialakulásának sokáig ellenálló, szabad statusát megőrző népességet. A XVI. századra a hatékonyabb lőfegyverek elterjedésével a székelység veszített katonai fontosságából, mert nem tudta magát korszerűen felfegyverezni, sem a zsoldos hadseregek szervezési szintjét utolérni. Ez volt az oka annak, hogy az autonómia alapját képező alku megbomlott, a fejedelmek pedig egyre inkább a hűbéri szolgáltatásokat igyekeztek megkövetelni a székelységtől. Ez a törekvés fokozódott Erdély Habsburg uralom alá kerülése után. A székelység minden tiltakozása ellenére, a Habsburgok erőszakkal létrehozták a határőrséget, megtörve a székely ellenállást, a madéfalvi veszedelemnek nevezett mészárlással. Az autonómia már csak külsőség maradt, néhány eleme élte túl a mostoha időket, de ezekhez a külsőségekhez viszont nagyon ragaszkodott a székelység. Ugyanakkor az alacsony termelékenységű mezőgazdaság, a házi ipari termékek, a munkaerő-felesleg nem a székelyföldön talál gazdára, hanem a Kárpátokon túl, illetve a nyugati vidékeken. A kutatók ebben látják az okát annak, hogy a székelység az összetartozás tudati elemeihez ragaszkodik, hisz a valós belső gazdasági vérkeringés helyett a közös múlt emléke, az összetartozás szimbólumai adják ennek a közösségnek az összetartó anyagát. A helyismereti munkát igazság szerint ebbe a helyzetbe kellett beleillesztenünk, és ezért talált pozitív visszhangra. Ráadásul, a Trianon utáni nyolcvan év a romániai magyarságot önálló politikai alannyá alakította, amelyiknek elsődleges félelme mindig a megsemmisülés, az eltűnés volt. A 90-es rendszerváltás után a Székelyföldet kopj afa, emléktábla, emlékmű, szoborállítási láz öntötte el, mintegy görcsösen jelezve a megmaradni akarást. Könyvtárunk a Mikes Egyesülettel közösen intenzíven részt vett ebben a munkában. Féldomborművű emléktáblát állított a magyar jakobinusoknak, Bartóknak, Jókainak, mellszobrot Mikesnek, Mikszáthnak, Jókainak, Szabó Dezsőnek, Kossuth Lajosnak, Rákóczinak. Amiben azonban igyekeztünk eltérni a kialakuló általános gyakorlattól, az épp a helyismereti munka bekapcsolása volt ebbe az általános jelképállító folyamatba. A helyismereti munka segítségével igyekeztünk elkerülni a frázisos hazafiaskodást. Azok az állandó kiállítások, amelyeket jórészt a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével hoztunk létre, úgy mutatják be Mikszáth, Jókai, Szabó Dezső, Benedek Elek, Kriza János életútját, hogy 85
