Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Kiss Jenő: Mikes Kelemen és Benedek Elek földjén: a helyismereti gyűjtemény feladatai Háromszékben.

Kiss Jenő Mikes Kelemen és Benedek Elek földjén: a helyismereti gyűjtemény feladatai Háromszéken A történelmi Háromszék megye ma Kovászna megye néven - egy kicsit lefaragva, egy kicsit meg is toldva -, alapjában véve azonban változatlanul létezik a Keleti- és DéliKárpátok kanyarulatában. A történelmi Magyarország keretében is távol esett a magyar fővárostól, éppen akkora távolságra, mint például a törökországi Rodostótól. A távolság azonban már régen sem jelentett túlzottan nagy akadályt az emberek számára. Ha csak a háromszéki fiatalok egyetemjárására vetünk egy pillantást, kiderül, hogy a nagy távolságok ellenére, a szegénység és a mostoha társadalmi, történelmi feltételek ellenére döbbenetesen nagyszámú fiatal tanult nyugati egyetemeken. Ha az okát keressük ennek az élénk érdeklődésnek is feltüntethető tanulási láznak, mindjárt kiderül, hogy a székelység sok évszázada viszonylag túlszaporodott, kevés és sovány a mezőgazdasági területe, az időjárás szigorú. És még szigorúbbak voltak az osztrák tisztek, akik pontos nyilvántartásuk alapján sorozták be a székely fiúkat a határőrezredekbe. A továbbtanulás - nem minden nehézség nélkül ugyan - de kitörést jelentett a kötelező katonai szolgálatból és a taníttatott fiú hagyományosan nem örökölt az egyre aprózódó családi vagyonból. Megélhetést azonban csak kevés tanult embernek tudott biztosítani a szülőföld. Óriási volt a kirajzás. Egész Erdélyben, Magyarországon feltalálhatóak a háromszékiek. Sok résztanulmány született ebben a témakörben, de a kutatás távolról sem lezárt. Szépírót azonban keveset szült ez a vidék, valójában csak Mikes Kelement, Benedek Eleket és Ignácz Rózsát tartja számon az irodalomtörténet. Utazó, őshazakutató például olyan sok került ki a háromszékiek közül, hogy Kovászna városában csak az ő életútjukat, munkásságukat bemutató állandó kiállítás létrehozását tervezzük (Körösi Csorna Sándor, Szentkatolnay Bálint Gábor, Barátosi Balogh Benedek, Bajkó Elek és mások). Mikes Kelemen és Benedek Elek munkássága azonban az egész magyar nemzet számára jelentős és többé-kevésbé ismert. A Mikes-kutatás a Leveleskönyv második kiadása óta - 1861-ben Toldy Ferenc gondozásában jelent meg - folyamatos lett, akárcsak a szerző egyre erősödő népszerűsége. A sepsiszentgyörgyi Veress Dániel, Mikes művének legjobb erdélyi ismerője és kitartó népszerűsítője azonban Tolnay Gábortól az alábbiakat idézi: „csak a Mikes életútjával és irodalmi munkásságával behatóan foglalkozó tudhatja, hogy ebben a pályaképben és életműben még mennyi a feltárásra váró fehér folt, hány fogas kérdés vár még megnyugtató 83