Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár.

illetőleg követői, az újabb nemzedékek tagjai a nyolcvanas-kilencvenes években már csak másod-harmadvonalú szinten voltak képesek megnyilvánulni. A „valamely közösség nevében beszélés", a „szereplíra" kimerült - állítja Keresztury -, vezető képviselői (Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Buda Ferenc, Utassy József, Nagy Gáspár) nem tudtak igazán megújulni, a többiek pedig e nagyok epigonjaivá lettek. A legújabb magyar líra igazi értékeit a másik nagy vonulat újabb nemzedékei mutatták fel (például Petri György, Oravecz Imre, Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Váradi Szabolcs). Keresztury szerint ez a dominancia annak a belátása, hogy „a versírás nem kitüntetett alkalom, nem az élménykibeszélés ünnepi vagy drámai pillanata, hanem az elbizonytalanodás, a kétely, a visszavonulás gesztusaiból építkező reflektált önfelmutatás". Egyébként - mondja továbbá Keresztury - az efféle hanghordozás vált jellegzetes vonulatokká, színekké, életérzésekké sok más jeles élő költőnk lírájában is (például Rába György, Vasadi Péter, Takács Zsuzsa, Marsall László, Tőzsér Árpád, Bertók László). Mondanunk sem kell, léteznek más értékeket a középpontba helyező vagy ugyanezt a problémát másként látó értékelések is az élő magyar líráról. Azt azonban látni lehet, hogy a fent bemutatott értékrend, kánon erősen tartja magát a honi kritikai és irodalomtudományi berkekben. Amire persze fittyet hánynak - csaknem bármilyen értékrendre fittyet hánynak, statisztikai értelemben persze - az olvasók, így a könyvtárból kölcsönző olvasók is. Verseskönyvet ugyanis alig-alig olvasnak. Néhány évvel ezelőtt a székesfehérvári megyei könyvtárban Arató Antalék négy év alatt szerzeményezett kortárs magyar költők 288 kötetének kölcsönzési gyakoriságát vizsgálták.

5 A szóban forgó verseskönyveket összesen 319 olvasó kölcsönözte : a felnőtt beiratkozott olvasóknak mintegy 2 százaléka. Négynél többször kölcsönözték e verseskötetek 5 százalékát, négy alkalommal a 2 százalékát, három alkalommal a 3 százalékát, kétszer a 14 százalékát. Egyszer kölcsönözték e 288 verseskönyv 36 százalékát és egyszer sem 40 százalékát. Tehát: csak egyszer vagy egyszer sem kölcsönözték a négy év alatt beszerzett kortárs magyar líra 76 százalékát, míg legalább kétszer (vagy ennél többször) a 24 százalékát. És ebben a kölcsönzési folyamatban a beiratkozott olvasóknak mindössze 2 százaléka vett részt. Végletes állapot, nincs mit kommentálni. Tudományosan megalapozott tanulmánykötetben tekintette át Olasz Sándor a kortárs magyar regény változatait a hatvanas-hetvenes évek fordulójától az ezredfordulóig.

6 Szemléletes és meggyőző tipizálásai, rendszerezései szerint a hatvanas és hetvenes évek reprezentatív műveit a közösségi indíttatású, a ,,hatalom-erkölcs-társadalom(történelem)" dimenziókban gondolkodó írói magatartás jellemezte. (Például Fejes Endre: Rozsdatemető; Cseres Tibor: Hideg napok; Sánta Ferenc: Húsz óra; Somogyi Tóth Sándor: Próféta voltál, szívem; Fekete Gyula: Az orvos halála; Gáli István: A ménesgazda; Szilágyi István: Kő hull apadó kútba; Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér.) De már a hetvenes évek végén megjelent a Fancsikó és Pinta, valamint a Termelési regény, azaz Esterházy Péter és sok jele 5 Arató Antal: Adatok a kortárs magyar szerzők olvasottságáról. = Könyvtári Levelező/ lap, 1998. 10. sz. 6-8. p. 6 Olasz Sándor: Mai magyar regények. Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában. Budapest, 2003. Nemzeti Tankönyvkiadó, 51-62., 121-125. és 167-169. p. 30