Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Praznovszky Mihály: Táj és irodalom.

Itt az uralkodó szín a kékeszöld, annak is sötétebb árnyalatában. Ez a táj középponttalan, kulturális provincia. Önálló műveltsége és kultúrája nincs, kultúrát nem teremt. Itt meghatározó az álmodozás, a naiv rajongás, az ízlést az érzelmek helyettesítik. Érdekes módon ő is Mikszáthot emeli ki, de egészen más vonatkozásban. Szerinte Mikszáth jellegzetesen északi hiszékeny ateista, aki vallásos ugyan de vallásossága a babonaság és a misztériumok világában tűnik fel s el. Szerinte észak legjellegzetesebb költője Tompa Mihály, aki vallásos költő, de metafizikai mélység nélkül. A keleti színeket Hamvas is értelemszerűen az Alföldön találja meg. Az Alföld annyira nyílt vidék, hogy az már maga a bezártság, a belülről meghatározó tudattalan bezártság. Az Alföldön nincs szabadság másutt, csak a sóvárgásban és ez az egyetlen sóvárgás. Természetesen Petőfi, akit említeni kell, aki az első és egyetlen, aki ezért a földért lelkesedett, de aki egyedül maradt ebben a lelkesültségében. Erdély természetesen szintén adott földrajzi egység, de éppen ez az adottság adja az abszolút zártságát, mintha fal választaná el az ország többi részétől. Ugyanakkor az erdélyi ember készebb, vagyis befejezettebb, kiműveltebb, határoltabb, egyénibb, kristályosabb és felismerhetőbb. Hogy van sajátos erdélyi arculat jelleg az soha nem volt s lehetett vitatéma. Itt is összegezni lehet az irodalmi karaktert: Nyugatra inkább a próza jellemző, mint a költészet. Északot inkább az egyszerű dal fejezi ki. Erdély sajátos műfaja a ballada, ez az összetett forma, amely dráma is, történet is, líra is, és az egész sejtelemszerű, homályos és megrázó. Jellegzetes írója Kemény Zsigmond. Mindez, amit felsoroltam, egyúttal hely is. Nem tér, hanem hely. A hely nemcsak látvány, hanem géniusz is. A nép létének legelső feltétele az a hely, ahol él. A hely sohasem definiálható, ezért a helynek nincs tudománya, ellenben van költészete, művészete és mítosza. Apró törmelékszavak ezek, amelyek végül is az öt géniusz, az öt táj és irodalom meghatározottságát summázzák. És igaz az a szép gondolata is, amely viszonyunkat meghatározza ahhoz a helyhez amelyben születtünk, élünk, s amelynek irodalmi hagyományait magunkának valljuk minden másnál erősebben. S melynek hatása alatt eljöttünk Veszprémbe, erre a tanácskozásra. Hamvas írja: „Az emberi lélek születése előtt megválasztja sorsának helyét és a helyet a géniuszról ismeri fel. Mindnyájunk élete, akik egy időbe és egy helyre születtünk, születésünk előttről összetartozik. Sorsunkat nem mi választottuk, mi magunk vagyunk az." 19