Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Praznovszky Mihály: A konferencia szépirodalmi hozadéka.

Királyné: Te vagy Kinizsi Pál? Kinizsi: Én hát. Kit vártál? Brad Pittet? Királyné: De hát Kinizsi óriási termetű, két méteres férfiú, kötegnyi izmokkal, kigyúrt felsőtesttel, hatalmas lábikrákkal és óriási állkapcával. Kinizsi: Persze, pontosan ilyen voltam. Tatay Sándor így irt le, a vén hazudozó. Meg is kapta értem a József Attila-díjat. Csak hát annak már negyven éve lassan, hogy így néztem ki a debreceni tanítóképzőben. Mit vársz egy nyugdíj előtt álló Kinizsitől? Örülj, hogy nem húsz év múlva jöttem be, lökött állapotban. Összementem, mint a könyvtári költségvetés, ahogyan mifelénk mondják. Királyné: És hol van a nagyhírű páncélinged? Kinizsi: Soha nem is volt. Mindig összekeverték a pirszingemmel. Annyi van rám akasztva, hogy messziről páncélnak tűnik. Akarod látni a legizgalmasabbat? Királyné: Hát ez őrület. Én azt hittem, táncolni fogsz nekünk itt, a fogad között egy török fogollyal. Kinizsi: Megőrültél? Azt akarod, hogy kiessen a protézisom? Tudod mennyit fizettem érte egy soproni fogorvosnál? És méghogy törökkel? Most, amikor fel fogjuk őket venni az unióba? Még csak az hiányzik, hogy megtámadjon az eszdéesz, hogy üldözöm a másságot. Jó, hogy ne egy rókatáncot járjak el neked. Mit szólna az OCÖ? Királyné: Nagy dolgokat mondasz. Szédülök belé. És a malomkő? Azt sem fogod eldobni? Kinizsi: Királyné! Egy kicsit kevered az olvasmányaidat. Azt a másik italianisztikus, Toldi Miklós hajigálja. De csak szombat-vasárnap és akkor is aranyért. Én egy kupát hozok be a malomkövön a legenda szerint. Királyné: És most nem hozol? Kinizsi: Le vagyok százalékolva. Legalábbis papíron. Még csak az kell, hogy kiszúrjon valamelyik sztk ellenőr hogy itt cipekedek, s akkor mehetek vissza a könyvtárba, az olvasók közé. Azt pedig, nem kívánom senkinek. Királyné: Csak nem azt akarod mondani, hogy te valamikor könyvtárban dolgoztál? És Rigómezö, és Nagymajtény, és Mohács? Kinizsi: Már megbocsáss Beatrix, de kitől tanultál te történelmet? Moldovától? Úgy ugrálsz itt az évszázadok között, mint reménytelen olvasó a katalógus fiókoknál. Annyi igaz az egész történetből, hogy tényleg 165