Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Hermann István: Pápa város irodalmi hagyományai.
irodalomtanárt hajlandó és tudja is kordában tartani és az ötszáz oldalas monumentális kötetet, az emészthetőség határán ötven-hatvan oldalban korlátozni. Általában minden templom életének történetét a História Domus, a Háztörténet mutatja be. Ebbe a tudós papok, irodalmi vagy kevésbé irodalmi ihletésű feljegyzéseket tesznek a templomról, az egyházról, a település életéről, a mindennapokról. Pápán is több templom és kolostor Háztörténete maradt fenn, néhány közülük lappang. Legteljesebb és irodalmi érték szempontjából a legfontosabb a Szent István Római Katolikus főplébánia História Domusa. a XVIII. század végén az a Szentmiklósi és óvári Pongrácz Gergely plébános kezdte írni, aki Nagyszombatban megjelent dogmatikai művének függelékében adta ki az első rendszerező pápai várostörténetet, latin nyelven. Az elmúlt években latinul és magyarul is megjelentetett helytörténeti munka több olyan XVIII. századi vár illetve kastély átalakításról is beszámol, amelyet egyéb forrásból eddig nem ismertünk. Rövid ízelítőnek az azóta eltűnt pápai Tapolca patak leírásából szeretnék egy kis részletet idézni: „...Mindenekelőtt Pápa városa az összes jótétemények dicsőségét hirdeti azzal, hogy, mivel ennek a területnek a közepére épült, - Tudniillik a Bakonyalja, szélén a Kisalföld kapujában, (kiemelés Dr. Hl.) - mindenhonnan minden ide áramlik. így szinte semminek sem érzed a hiányát, amiben ne bővelkednék... Közel, a város körül több gabonamalom is van, a város és minden lakójának legnagyobb kényelmére. Ezek, ... nem az esővíz bőségének, ... örülnek: ... mivel ezekkel az időjárási jelenségekkel a víz sohasem szárad ki... S miután a szomszédos területeken a malmok vize kiszáradt, vagy tél idején megfagyott, gabonájukat őrlésre ezekhez kényszerülnek hordani a körülöttük lakók. Sőt, néha még bizony az is megesik, hogy a szomszédos megyék távolabbi részeiről is jönnek a szükségtől hajtva emberek. A víznek ez a bősége és állandó hozama a nem messze elterülő, Tapolcafö nevű helyről ered, ahol több kénes forrás bugyog a felszínre, amelyeknek vize meleg és bőséges. Ezeknek vize, pedig ivásra is igen jó, rendkívül tiszták, úgyhogy az ember szomjúságát felkeltik. Télen meleg, nyáron igen hűs a víz .. ." 10 Nem tudom megállni, hogy itt ne idézzem a város kései szülöttének Rab Zsuzsa költőműfordítónak egy vers részletét a pápai vízimalmokról: „Kelepeltek, doromboltak — elnémultak, beomlottak. A molnárok földbe dőltek, sárga agyagot őrölnek. Áll a malom, él a malom roskatagon, hallgatagon. Pocsolya a malomárok, korhadt fogak a lapátok, szemétdomb a döngölt udvar, Hermann István, ifjú: Szentmiklósi és óvári Pongrácz Gáspár pápai plébános városleírása a XVIII. század elejéről. Pápa, 1999. Jókai Füzetek 26. 30-31. p. 146
