Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Hermann István: Pápa város irodalmi hagyományai.

gondolatmenete logikus és átgondolt, az egész munka jól szerkesztett, még ma is élvezetes olvasmány. Feltételezi, hogy művelője élete során többször fogta kezébe a lúdtollat. Álljon itt egy rövid részlet a műből, amelyből kitűnik írója tevékenysége a pápai vár és a város megerősítése érdekében az 1540-es években: „Azután az vár környül való hitvány palánkot is jó bástyákkal második esztendő fordulatjában Isten segítségével ujolan megépítem jó módon, sok gondviselésömmel és szorgalmatosságommal. ... Ezek után az Pápa várán is építettem, amihöz érkezhetém az külső sok épülettől. Az nagy palotát leszakadóan találtam, az várba hordókat raktak az eső ellen, bele hogy ne hasson az boltba alá az eső vize, az palotát mind nádával, szarufáival, kötéseivel egyetemben sok emberrel csoda mesterséggel fölcsapatám és follyül az palotán öreg gerendákhoz sok vasakkal csatoltatám erősen, és a mennyezeten alól egy iratos faoszlopot csináltattam segitségöl, ki mastan is ott vagyon. Az két kapu fölit is az két kőfalnak fölső részeit lövőhelyökkel én épitetém meg. Az belső várban alatt lövohelyöket én csináltattam, de jelösben az külső építésre volt nagyobb gondom, az honnét az belső várat kellett oltalmazni az szegény községgel, mert ha azt nem építettem volna, az községöt meg nem tarthattam volna az városban. Anélköl csak az Isten tudja, mely nehezen tartottam volna őket."

2 A visszaemlékezés irodalmi értéke mellett felbecsülhetetlen a várostörténeti értéke is. Hiszen Martonfalvay a fenti sorokban a Garaiak, mintegy száz esztendeje épített és a Szapolyai hercegek által is méltó rezidenciaként fenntartott pápai palotáról beszél. Arról az épületegyüttesről, amely alig több mint tíz esztendővel az emlékirat megszületése után, a tizenöt éves háborúban a keresztény seregek ostroma után, mint puskaportároló épület felrobbant, ezzel megsemmisítette szinte az egész középkori épületegyüttest, — a középkor minden emlékével együtt — a pápai várban. A török seregek 1594-ben, Győr eleste után, kardcsapás nélkül vehették birtokukba Pápát. A város lakói az itt lévő katonákkal együtt a Rába-közbe, a Nádasdy família birtokaira menekültek. Erről a időről szól az a papírszeletre írt feljegyzés, amely valószínűleg Nyikos Anna asszonyom felett elmondott gyászbeszéd vázlata lehetett. A dokumentumot a jó nevű rokon és örökös család a Thalyak levéltárában találtam: „Ez előttünk feküvő Nehay Nemzetes őregbik Nikos Anna Aszony Leánya volt nehay Nemzetes es vitézlő öregbik Nikos Ferencz Urnák, ennek az varosnak eggyk Gondviselőjének, de minthogy Győr megvételével ezen varos is az Török kezeben esvén, azon Nikos Ferencz Urnák a' helybül ki buydosasa levén, a' míg Isten ö Fölsege a' Keresztyensegnek ezen helyt vissza nem adta, az Raban belől kenszeritetek lakny, es otton születet ezen Leánya az 1598 esztendőben. Volt penig ket hütves ura es társa. Az első Nehay Nemzetes Vitézlő Szylvasi Imre Uram, mely Uratul volt ket gyermeke, ugy mint egy fia s egy Leánya, mely Leánya ... mast is ez életben vagyon. 2 Martonfalvay Imre deák emlékirata, Pápa, 2000. 30-31. p. Jókai Reprint 12. (A kötet eredetije a Magyar Történelmi Emlékek - írók sorozatban jelent meg Szopori Nagy Imre kiadásában 1861-ben.) 142