Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.
Römer Flóris, a tudós bencés szerzetes, akit a magyar régészet atyjaként szoktak emlegetni, győri tanárként szorgalmasan járta a Bakony erdeit, s rajzokkal illusztrált naplóiban mindent följegyzett, amit természetföldrajzi vagy régészeti szempontból fontosnak ítélt. Ő készítette el a Bakony első tudományos leírását (1860). Hegységünk az ő felfogásában a géniuszok találkozóhelye: Észak, Dél, Kelet és Nyugat flórája itt ad egymásnak: „.. .mintha csak a növényvilágban is divatoznék a légyott adás" - írja. Pozitivista szemléletéből fakadóan igyekezett oszlatni a Bakony-mítoszt: „Nincs magyar ember, de még külföldön is ritkán találni művelt egyént, ki a világon annyira elhírhedt Bakonyt legalább névszerint ne ismerné. De csakis névszerint, mert még honfitársainknak legnagyobb része is olyannak képzeli a Bakonyt, mint a szenvedélyes regény-olvasók az Abruzzokat: utak nélküli áthatlan sűrűségű őserdőnek, melyben minden fa mögött egy útonálló lappang.. ," 25 A betyárromantika Hamvas Béla szerint a bakonyi betyár különbözik mindenfajta más "szabadlegénytől". Sobri Jóska „betyár volt - duhaj. Nem Strolch, ahogy a német mondja, nem vagabond, ahogy a francia, nem hooligan, ahogy az angol. Nem hasonlít sem Till Ulenspiegelhez, sem Robin Hoodhoz. Vannak mulatságos kalandjai, megtréfálja az embereket, különösen a csendőröket, de viselt dolgaiban nem ez a fontos, hanem a duhajság, hangsúlya annak, hogy ő szabad ember s abban, amit tesz, sok az előkelőség és az elegancia. Van benne esprit, szellemes és ügyes. Valóságos hős. És a nép szereti... a csendőrök sem úgy üldözik, ahogy egy gonosz és elvetemült haramiát szokás, hanem úgy, ahogy egy nemes és nagyszerű, ritka és veszélyes vadat. Sobri Jóskából lehet a Bakonyt a legjobban megérteni."... 26 Hamvas értékelése kapcsán felvetődik a kérdés: Mit is tesz a bakonyi betyár mint mitológiai hős? Először is elszakad a megszokott, a civilizált világtól - hogy emancipálódjék. De merre? Bizony visszafelé, a hajdani aranykorba, a szabadságba, az állatvilágba. Ez lényegében ugyanaz a lázadás, mint Rousseau-é. A magyar történelem számos olyan helyzetet teremtett, hogy a világfej lődés új, fej lettebb állapotai - például a Nyugathoz, Ausztriához való tartozás - nem bizonyultak mindenkinek kívánatosnak, így a magyar lélek vissza a múltba, egy zoomorf ősvilágba vágyakozott. A bakonyi betyár mítosza is erről szól. Arról a roppant meghasonlásról, amely úrrá lett egy-egy válságos, hiányokkal küszködő kor emberén, s az valamiféle kitörésre késztette - legalább a mesében. "Oh Bakony! Álmaim csendes megőrzője, Árnyékos ernyőd volt életem védője Te biztos menhelyem, búcsúzok már tőled, Nem vehetek soha többé hírt felőled RÓMER Flóris, A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat, Győr, 1860. 1. HAMVAS Béla, Bakony, 134-135. = H. B.: Közös életrend, válogatás esszéiből és életművének teljes bibliográfiája, Bp., 1988, FSZEK 106
