Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Mándli Gyula: Vác egyesületi életének múltjából.
9. Összegzés A váciak méltán lehetnek büszkék jelentős történeti múltjukra, hiszen közel ezer éve alapította Szent István a püspökséget, 1075-ben I. Géza király már városként szólt a településről. A magyar történelem minden „szeletéből" őriznek itt relikviákat, amelyből a legszembetűnőbb az a műemlékgazdagság, ami a belvárosban található. Talán nincs az országban még egy kisváros, melynek olyan kiterjedt helytörténeti irodalma volna, mint Vácnak. (Köszönhetően az ismertetett Váci Múzeum Egyesületnek.) Még sincs könnyű helyzetben a kutató - jelen esetben e dolgozat írója -, aki a város történelmének, múltjának egy-egy darabját, időszakát próbálja mélyrehatóan megismerni, megismertetni. Pedig ma már a források, feldolgozások, írott dokumentumok - a Váci Történelmi Tár I. kötetének köszönhetően - könnyebben megtalálhatóak, hozzáférhetőek. A századok során több átfogó mű is született a város történetéről, mely lelkes lokálpatrióták és szakemberek elszántságának és kutató munkájának köszönhető. De nem minden korról, időszakról és témáról lehet fellelni forrásokat, dokumentumokat, vannak „fehér foltok", melyekről szinte semmi, vagy csak nagyon kevés információ van. Ezek az időszakok továbbra is kevésbé ismertek maradnak számunkra. Ilyen téma a váci egyesületek története is, hisz nem készültek összefoglaló tanulmányok, csak a szakirodalomban találhatóak elszórt adatok. Több közösség is foglalkozott a város történeti múltjának kutatásával, a hagyományok megőrzésével és felelevenítésével, a lokálpatriotizmus eszméjének megteremtésével. Kiemelkedő szép példája ennek a honvédegylet, ami a 48-as váci emlékek megőrzését és ápolását tűzte ki céljául. A Váci Honvéd Egyletet 1861-ben alapították a honvéd emlékmű felállítása érdekében, melynek felavatására 1868. július 19-én került sor- elsőként az országban. Meghívták erre Kossuth Lajost is, aki levélben köszönte meg: „De ha testileg nem, jelen leszünk lélekben az ünnepélyen." 44 A város egyházközponti szerepéből következik, hogy jelentős a vallási élettel kapcsolatos csoportok, közösségek száma. Sőt a szerveződések valamennyikében megtaláljuk a papokat, a jelentős egyházi személyeket, különféle szerepvállalással. Esetünkben is érzékelhető az az országos tapasztalat, amit a „civil társadalom" korszakos vizsgálatai megállapítottak, hogy az önsegélyező és érdekvédelmet biztosító egyesületek nagy számban találhatóak. Az önsegélyező és a temetkezési egyletek súlya bizonyítja, hogy a társulásra késztető megfontolások mögött szerepe volt a tisztán anyagi megfontolásoknak, „a jövőbeli anyagi támasz reciprocitáson nyugvó" megteremtésének. Az e szervezetekhez való tartozás a pénzbefektetés és a biztosítás egy, a korban megszokott sajátos módozatként funkcionált. A tagdíjként befizetett kis egyéni támogatások idővel magasabb pénzértékben kerültek vissza a befektetőkhöz, az egylet tagjaihoz - írja Gyáni Gábor. 45 Több esetben is találkozhatunk azzal a gyakorlattal, hogy a civil szféra szervezetei támogatják egymás tevékenységét. Ebben a jótékonysági gyakorlat mellett szerepe van annak "Karcsú 395-396. p. 45 Gyáni 170-173. p. 89
