Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Gyáni Gábor: Individualizálódás és civil társadalom - történeti megfontolások.

definitionem polgári személyiség hiányában a közösségképződés sem több egy már történetileg kivívott szabadság elvesztésénél, ami végül szolgaságba és tirannizmusba taszít mindannyiunkat. Hiszen egyedül csak a saját erejének és képességeinek a tudatában lévő személyiség képes — például egyletek alapítása útján — létrehozni azt a közösségi társadalmat, amely a szabadság, a szolidaritás, valamint az egyenlő, mert mindenkit megillető emberi méltóság elvének a tiszteletben tartásával fejt ki üdvös hatását. Számomra úgy tűnik, a liberális kapitalizmus örökségének egy igen fontos tanulsága rejlik az iménti megállapításban a mi korunkban, amikor a civil társadalom szinte teljes kiiktatásával az állam féktelen túlhatalomra tett szert viszonylag hosszú időre szólóan, vagy midőn (és ez már inkább a mi mai világunkra vonatkozik) roppant nehéz meglelni az optimális arányt az individuum szabadsága, valamint az állam társadalmi felelősségvállalási illetékessége között. Ha ugyanis teljes egészében magunk vesszük kezünkbe saját dolgaink intézését, akkor az állam a továbbiakban képtelen ellátni — a választók által korábban rábízott és idővel tőle rendszerint számon is kért — dolgát. Ha viszont az állam lehetőleg mindent egymaga kíván elintézni, s ennek érdekében túlszabályozza (törvények és rendeletek útján) állampolgárai mindennapi életét (ezt olykor Jogállamnak, Rechstaatnak is nevezik), az állampolgárok teljes joggal úgy vélhetik, hogy gúzsba kötve engedik csupán őket táncolni; s ezzel ahhoz a jóltartott és agyondédelgetett rabszolgához válnak hasonlatossá, aki mégiscsak urainak a rabja. 49