Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Ramháb Mária: A könyvtár és a civil szervezetek együttműködési lehetőségei.

nincs köze az ott folyó tevékenységhez. Ezt én nem tekintem együttműködésnek, ez többnyire egy bárki számára igénybe vehető szolgáltatás. A másik eset, amikor a településen csak egy könyvtár működik és a civil szervezetek ezt az intézményt igénybe veszik. Ez bonyolultabb dolog, mivel a civil szervezetek működéséhez mindenképpen meghatározott körülmények szükségesek. Az egy szélsőséges helyzet, ha a könyvtár csak azokat a tereit tudja társas összejövetelekre, különböző együttlétekre felkínálni, ahol a szoros értelemben vett könyvtári szolgáltatások - szabadpolcos állomány, olvasótermek, számítógépes terek, stb. - működnek. Kérdés, hogy mit tegyen a könyvtár, ha nem rendelkezik bővebb feltételekkel és mégis osztoznia kell azokon. Egyvalami talán nem szerencsés. Arra való hivatkozással, hogy a könyvtáros egyedül nem tud minden összejövetelen ott lenni, átadja a kulcsot. Egyedi módon kell dönteni, meg kell találni azokat a speciális lehetőségeket, amelyekben a köz ránk bízott vagyonáért is tudunk felelni, ugyanakkor azon a településen működő szervezetek is teret kapnak. Tartós együttműködésről akkor beszélhetünk, ha az nem véletlenszerű, esetleges, hanem meghatározott szempontok szerint, szervezetten történik. Ilyen keretek között a dokumentum- és információszolgáltatás is magasabb minőségben valósítható meg, de az igazi együttműködési terület a közös rendezvényekben, események megszervezésében van. A hogyan kérdése is nagyon fontos. Ha ezt egy együttműködési megállapodás mentén tesszük, akkor ebben egyértelműen a kölcsönös előnyök figyelembe vétele megtörténhet. Nekünk is meg kell találni azokat a pontokat, amelyek a szolgáltatásaink szempontjából fontosak. Az együttműködésben mind a ketten saját feladatunkat próbáljuk a jövőben is megvalósítani, ám úgy, hogy egymás tevékenységét kiegészíthessük. Nem utolsósorban szeretnék még szólni egy nagyon fontos dologról, a források megosztásáról. A legáltalánosabb marketing szempont, hogy mindennek ára van, ezért nem gondolhatunk semmiféle együttműködésre úgy, hogy nem derül ki, egy-egy szolgáltatásunk, egy-egy programunk mibe kerül. Az teljesen más kérdés, hogy ki biztosítja ezt a forrását, ezért nagyon lényeges gondolni arra, hogy forrásmegosztás, forrás-előteremtés valósuljon meg. Ebben az együttműködésben fontos, ha ez dokumentum formájában is megjelenik, és így lesz belőle együttműködési megállapodás. Ilyet azokkal érdemes kötni, akikkel a kölcsönös érdekeltségünk is megvan. Ha van közös célunk és ezt rögzítjük, akkor nem kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy nem világos, miért éppen ezzel a szervezettel működünk együtt. Lényeges, hogy legyen kötött, pontos időbeosztásunk. Ha ez egy programra épül, akkor annak időpontjai, ha ez tematikus visszatérő együttműködés, akkor annak ciklusait adjuk meg. Meg kell azt is jelölnünk, hogy kik a felelősök, ugyanis nem vezet jóra az, ha a könyvtár általában „van benne" az együttműködésben. Nyilván megvannak azok a személyek, akiknek a munkaköréhez a feladatok rendelhetők és azokért felelnek. Számba tudjuk venni a szükséges feltételeket és ez tervezhető, nem ad hoc dolog. Általában érdemes egy évre átgondolni és így világos lesz, hogy a könyvtárnak melyek az együttműködő civil partnerei. Ezek az együttműködési megállapodások egyediek és differenciált feltételeket tartalmaznak. Nem feltétlenül kell ugyanazt a feltételt adni az egyik szervezetnek, mint a másiknak. Ez teljes egészében attól függ, hogy az a könyvtári szolgáltatás, amit mellé akarunk rendelni, miről szól. Ennek az együttműködési megállapodásnak dokumentált értéke is van. Számos esetben kerültünk már olyan helyzetbe, amikor fontos dolgokat 29