Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)

Fodor Béla: Kelényi Béla Ottó (1897-1944) könyvtáros, történész.

csak Budapest az ókorban című első kötet, és a törökkori fővárost tárgyaló harmadik kötet jelent meg 1942-ben. További kötetek sajnos nem születtek. Kelényi az 1940-es évek elején úgy élt, mintha nem is tombolt volna körülötte a második világháború: tanulmányokat írt, szerkesztett, olasz nyelvű képeskönyvet állított össze PestBudáról, végezte könyvtári aprómunkáját. Nyaranta a főváros Balaton-parti üdülőjébe utazott pihenni. Ha a személyes visszaemlékezések és a hivatali jellemzések alapján emberi portréját akarjuk néhány ecsetvonással megfesteni, akkor egy elegáns, szerény, visszahúzódó, csak a munkájának élő igazi „literary gentlemen", és egy szinte tökéletes könyvtári hivatalnok képe bontakozik ki előttünk. És ezt az eminens, a politikától magát távol tartó, tudós könyvtárost fogták le és hurcolták el a nyilasok 1944. október végén, nemzetellenes összeesküvés vádjával. Hogy hogyan kapcsolódott be Kelényi az antifasiszta ellenállási mozgalomba, és egyáltalán részt vett-e benne, nem tudjuk pontosan. Halálának körülményeit, helyét és idejét sem tudjuk. A lexikonok szerint vagy a németországi Bisingen községben halt meg vagy Ausztriában. Egyes visszaemlékezések szerint pedig még Budapesten, a budai várban végezték ki. Halálának körülménye tehát még csupa kérdőjel, melyet a további kutatások talán tisztázhatnak. A tragikus tényen azonban ez nem változtat: Kelényi is áldozatul esett, annyi más kiváló sorstársával egyetemben, a háború esztelen öldöklésének. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Angliai vendégünk érdeklődik 35