Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)

Laki-Lukács László: In memoriam (Slezsák Imre).

In memóriám 2002. április 28-án Edelényben elhunyt Slezsák Imre nyugalmazott könyvtárigazgató. 1952-től 40 éven át nyugdíjazásáig volt a Nagyközségi és Járási Könyvtár, majd a Városi Könyvtár igazgatója. Szabó Ervin-díjas könyvtáros, Istvánffy Gyula-díjas helytörténeti kutató, a falu - város kulturális életének meghatározó egyénisége volt. Életéről szóljon önmaga: „Nem voltam ott a könyvtárak születésénél, de a bölcsőt még ringattam. Milyenek is voltak az első évek? Hogyan is lettem könyvtáros? 1950-ben a miskolci körzeti könyvtár felajánlotta szülőfalum tanácsának, a finkei tanácsnak is, hogy hozzon létre könyvtárat, csak könyvtáros és szekrény kell a könyvek elhelyezéséhez, a könyvet ők adják A tanács vezetőinek választása rám esett, de hogy miért éppen énrám, az talán korábbi keletű volt. 1947-48-ban nagy lendülettel fogtunk néhányan fiatalok a kultúrmunkához. Színdarabot tanultunk, színpadot építettünk az elhagyott urasági épületbe. És hogy ifjúsági szervezetünknek is legyen valamilyen otthona, a kastélyhoz tartozó istállót tettük rendbe, rendeztük be a lehetőségekhez képes elég szépen. Ebbe a „klubba" én szereztem néhány könyvet. Inas voltam, vasesztergályos tanuló ebben az időben Diósgyőrben..." „1951 telén egyhetes könyvtáros tanfolyamon voltam Miskolcon. Itt ajánlotta fel Szőnyi László, aki az egyhetes tanfolyam vezetője volt, hogy vállaljam el a szervezés alatt álló Edelényi Járási Könyvtár vezetését. Szerettem a kultúrmunkát, mint községi könyvtáros megszerettem a könyvtárosi teendőket is. Elvállaltam. 1952 ősze volt akkor és 20 éves voltam. Néhány napot a szikszói körzeti könyvtárban töltöttem, utána belekerültem a mély vízbe és úsznom kellett. Első feladatom a járási könyvtár berendezése és felavatásának megszervezése volt. Vasúton megérkeztek a bútorok, sötét fenyőfa állványok, két nagy íróasztal, hatalmas kölcsönzőpult és egy gépíróasztal. Két helyiség berendezésére volt elegendő. Előbb magam láttam munkához, majd néhány hónap múlva másodmagammal dolgoztam, és egy év múlva a harmadik létszámot is megkaptuk. Kaptam egy vadonatúj 125 köbcentis motorkerékpárt. Ez nagy szó volt, rang volt akkoriban, de télen-nyáron menni kellett vele..." „1953-ban 14 új könyvtárat szerveztünk. Jelentős feladat volt egy-egy könyvtár megszervezése, a feltételek megteremtése. Akadályt nem ismertünk. Terv volt, célkitűzés volt és teljesíteni kellett. A nagy cél: minden településen legyen könyvtár. Szekrény sem, pénz sem volt, valahogy mégis mindenütt megtaláltuk a megoldást..." „Először a járásban kellett megszervezni a falvak könyvtárát, azután végre megépíthettük az edelényi könyvtárat is. 1963-ban könyvtárat építettünk, és ez nem szólam, tényleg építettük mi is. Azután az elmúlt évek? Akkor már a kis településeken is az volt a feladat, a cél, hogy olyan könyvtárakat építsünk, ahová szívesen bemennek az emberek... Most soroljam? A rakacait, az aggtelekit, a szinit, a hangácsit bárki megnézheti... Igaz, néha nem tudtuk, dicséretet vagy szidást kapunk majd, amikor belevágtunk. De valahogy bíztunk benne, hogy ha látják: akarunk, 31