Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)

Gáncsné Nagy Erzsébet: Mónus Imre (1927-1998).

A könyvtárral, a könyvvel való kapcsolata nyugdíjas éveiben sem szakadt meg, tovább folytatta a korábban megkezdett kutatásait. Figyelme a könyvtártörténet felé irányult. Szenvedélyesen kutatta az iskolai, valamint a munkáskönyvtárakat. A gyűjtemény összetételének elemzésén túl vizsgálta a szakmunkástanulók, a szakközépiskolások, a bejáró dolgozók, műszaki értelmiségiek olvasási szokásait. Szerkesztette a megye szakmai lapját, a Kisalföldi Könyvtárost, egy ideig a Műhely kritikai rovatát. Tudását ismeretterjesztő előadások százain tette közkinccsé. Győr kulturális életét gazdagította - egykori tanárának emlékét ápolva - a Németh László Irodalmi Társaság győri csoportjának létrehozásával. Tőle származik a Győri Életrajzi Lexikon ötlete. Fáradhatatlan szorgalmának, ügyszeretetének köszönhető, hogy a sokak által kivitelezhetetlennek tartott ötletből - sajnos, én magam is ezek közé tartoztam - valóság lett azzal, hogy megtalálta azokat, akik pénzügyi és szakmai támogatást nyújtottak elképzelése megvalósításához, Győr Város Önkormányzatát és a Győri Városi Könyvtárat. Az élet úgy hozta, hogy az 1999-ben a Győri Városi Könyvtár gondozásában megjelent kötetben már Mónus Imre is szócikk lett, hisz 1998. február 28-án Győrben meghalt. Kanyarodjunk vissza Mónus Imre életének ahhoz a szakaszához, melyek a szakszervezeti könyvtár-hálózathoz kötik. Mint említettem, Mónus Imre 1958. március 1-én kapta a megbízatást arra, hogy az addig szétszórtan működő kis munkahelyi könyvtárakból hálózatot szervezzen. Mire alapozhatta Mónus Imre tevékenységét. Rá annyira jellemzően, szakmai alázattal emlékezik meg elődeiről a Kisalföldi Könyvtárosban megjelent tanulmányában: „az indulás 13 esztendeje alapozta meg azt a mozgalmat, amit 1958-tól nekünk folytatnunk kellett. Lehetett az állomány bármennyire bírálható, lehetett sok valótlan adat a statisztikában, lehettek a helyiségek és a berendezések olyanok, amilyenek, mégis: az akkori állapotra építhettünk rá, azokkal a könyvtárosokkal kezdhettük el a magyar szakszervezeti könyvtári élet harmadik szakaszát, amely mégiscsak könynyebb volt, sok buktatója ellenére is az előbbinél. " A szakszervezeti könyvtárak hálózatba szervezésére a SZOT 1958. július 26-i határozata alapján került sor. Győr-Sopron megyében az SZMT Központi Könyvtára 60m

2 alapterületen, két főfoglalkozású könyvtárossal, 5000 kötetes állománnyal kezdte meg működését. 1964. évi statisztika 75 letéti könyvtárról ad számot. Az állomány 60.000 kötet. 1966-tól körzeti könyvtár létesült Sopronban és Mosonmagyaróváron. Ezzel kialakult Győr-Sopron megyében is a munkahelyi könyvtári szolgáltatások mindhárom szintje. Ezek a következők: szakszervezetek megyei könyvtárai (központi könyvtárak) letéti hálózatukkal, körzeti könyvtárak (szakmai szakszervezetek könyvtárai, központi könyvtárak szervezeti egységei) valamint az önálló könyvtárak (vállalatok, üzemek szakszervezeti könyvtárai fiókkönyvtáraikkal). Az önállóság legfőbb kritériuma az önálló állománygyarapítás volt. A további kritériumokat a SZOT 197l-es és 1980-as határozata rögzítette. A szakszervezeti könyvtári hálózatot elég sok vád érte, különösen a pár száz kötetes, könyvszekrényben „működő" letéti könyvtárak miatt. Tudnunk kell azonban, hogy ezek a letétek az adott vállalat kulturális központjai is voltak. A tiszteletdíjas könyvtárosok könyvbizományosként, közönségszervezőként is tevékenykedtek, ha úgy tetszik „művelődésszervezők" voltak. Mónus Imre az egyik legfőbb feladatának e tiszteletdíjas könyvtárosok 28