Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gomba Szabolcsné: Csűry István pályaképe.
Tudományegyetem Könyvtárának Bibliográfiai Kiadványai; Tiszántúli Időszaki Kiadványok Repertóriumai; Tiszántúli Személyi Bibliográfiák. Régi Tiszántúli Könyvtárak, Tiszántúli Kéziratos Emlékek; A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Tanárainak Munkássága; valamint az Alföldi Nyomdával közös kiadványsorozatban Előadások a könyvről címen.) Több ízben vett részt hazai országos könyvtári konferenciákon és nemzetközi tanácskozásokon, ahol színvonalas előadásokkal öregbítette a magyar könyvtárügy és az általa vezetett intézmény hírnevét. A Debreceni Egyetemi Könyvtár keretében jól sikerült konferenciákat, előadássorozatokat szervezett, országos viszonylatban is kiemelkedő könyvművészeti kiállításokkal társítva (Borsos Miklós, Kass János, Lengyel Lajos, Szántó Tibor és mások életmüvét bemutató kiállítások.) Könyvtárosi pályájának első szakaszától tevékenyen részt vett a könyvtári közéletben, a könyvtárügy országos önirányításában. Tagja volt többek között az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanácsnak, elnöke volt a Könyvtárigazgatási Szakbizottságnak és tevékeny résztvevője több országos terv, jogszabály kidolgozásának. Tagja volt továbbá az UNESCO Nemzeti Bizottság Könyvtári Albizottságának, a Könyvtárgépesítési Munkabizottságnak, elnöke a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Bizottságának, 1972-1975-ig a magyarországi egyetemi könyvtárak szakfelügyelőjeként az Egyetemi Könyvtárigazgatók Tanácsának. E testületekben sok munkát vállalt, sok kezdeményezést indított útnak, tervek, tanulmányok, kongresszusi referátumok készítésével országos és nemzetközi könyvtári problémák megoldásában működött közre. Ez a gazdag, a debreceni Egyetemi Könyvtár falain messze túlmutató életpálya, ha a teljesítményekhez mérjük, nem bővelkedik hivatalos elismerésekben. Csűry István a magyar könyvtárügy egyik legműveltebb, széles körű szakmai felkészültséggel rendelkező, problémaérzékeny és az új törekvések iránt hallatlan fogékonyságot tanúsító, kezdeményező munkása volt. A vele töltött hosszú évek egy könyvtáros generáció - ahogy ő nevezte: „a konszolidációs nemzedék" - számára voltak meghatározó jelentőségűek. Megtanultuk tőle a könyvtárosi pálya szeretetét, az igényességet munkánk végzésében és munkatársi kapcsolataink alakításában. Magasra emelte a mércét elsősorban saját maga, de az általa megbecsült munkatársak számára is. Megbecsülését kizárólag az értelmesen és önzetlenül végzett munkával, a könyvtári fejlődés irányába ható kritikus gondolkodással lehetett megnyerni. Szívesen vette, olykor provokálta a szakmai vagy emberi problémákkal kapcsolatos vitákat, s a racionális okfejtéssel szemben mindig kész volt feladni vagy módosítani saját állásponját. Munkatársait lelkesítve nem egyszer odaadó, különlegesen nagy teljesítményekre tudta bírni kollektíváját. Megtanultuk mellette, hogy a könyvtári szakirodalom olvasását hivatásbeli normának tekintsük, amely biztos alapul szolgál munkánk végzésében, az általunk betöltött munkakör fejlesztésében. Az általa vezetett kollektíva szakmai gyarapodását, szakismeretének naprakészségét szolgálták a rendszeresen tartott referáló délutánok. A jó ügyek érdekében kérte, várta a szűkebb kollektíva, a hivatást vállaló könyvtárosok alkotó összefogását. Érzékenyen figyelt arra, hogy kollektívájában a tudományos könyvtárosságnak, a jó törekvéseknek és értékrendnek igazán képviselete legyen. Munkatársai körében tiszteletnek, szeretetnek és megbecsülésnek örvendett. Ennek legszebb és legmegrázóbb pillanatai a kollektíva egyként való kiállása pályájának kritikus helyzeteiben, legfőképpen életének súlyos betegséggel terhelt utolsó hónapjaiban. Csüry István könyvtárosi tevékenysége nem hasonlítható a könyvtárba kívülről érkezettek 60
