Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)

Dr. Papp István: A magyar közkönyvtárak a 20. század második felében.

alapelveket és követelményeket politikusok, fenntartók és könyvtárosok egyaránt, hogy azután ki-ki annyit váltson valóra, amennyit szelleme, lelkülete és anyagi adottságai megengedtek. Voltaképpen a szakmai irányelvek nyomán születtek az első stratégiai tervek, hiszen a követelmények olyan magasan voltak megszabva, hogy nyilvánvalóan nem lehetett a lovasroham régi módszeréhez nyúlni. Módszertanos kollégáink eddigi legnagyobb teljesítményének minősíthető e stratégiai tervek elkészítése, elfogadtatása és szívós napi munkával, lépésről-lépésre való, még mindig tartó megvalósítása. A stratégiai tervek, mint ahogy az a stratégiai tervek szokása, időközben változtak, új elemekkel gazdagodtak, felülvizsgálatot nyertek, de megtartották azt a szerepüket, hogy ne engedjék belesüppedni a napi gondokba és nehézségekbe se a könyvtárat, se a könyvtárost, hanem arra biztassák őket, hogy messze tekintsenek és a világ járásához igazítsák lépteiket. A szakmai irányelvekkel kezdődött meg a magyar közkönyvtárügy felzárkózása a nemzetközi színvonalhoz. Megítélés kérdése, hogy csak az elmaradásunk nem nőtt, vagy sikerült az élvonaltól elválasztó távolságot csökkentenünk is. A távlatos gondolkodásnak, a nagy célok rendületlen és kitartó követésének igazát bizonyítják többek között azok a valóravált könyvtári építkezések, amelyeket éveken, ötéves terveken, évtizedeken át dédelgetett, és szelídebb vagy erőszakosabb módon, de mindegyre napirendre tüzetett a használói igényekre és a jövőre orientált könyvtáros. A szakmai irányelvek kidolgozása és a gyakorlatba való átültetésének folyamata tipikusan kutatási-fejlesztési vállalkozás volt. További hasonló, a könyvtárosi köztudatot gazdagító, elméleti-alapozó, a valóságot feltáró és a gyakorlatot befolyásoló kutatási trendek is jelentkeztek, amelyek jelentős mértékben járultak hozzá a közkönyvtárak fejlődéséhez, a szakmai ismeretanyag korszerűsödéséhez. Jól működött az a ciklikusság, amely a kutatási eredmények produkálásából, a képzés-továbbképzés révén történő elterjesztésükből és gyakorlati alkalmazásukból áll. Egy-egy kutatási témakör hosszabb időtartamon át szerepelt a napirenden, számos kolléga érdeklődését keltette fel és bővítette az aktív közreműködők elkötelezett táborát. Jól nyomon követhető az időszak folyóiratcikkei, de monografikus publikációi révén is a közös gondolkodás folyamata, a kutatói igényesség növekedése és a szakmai önreflexió képességének erősödése. A témák közül csak néhányat: a közkönyvtári állományok összetételének vizsgálata, az állományépítés koncepciójának kialakítása, a könyvtárépítés és -berendezés elméleti-gyakorlati megalapozása, a zenei és helyismereti különgyüjtemények kérdéseinek tisztázása, a gyerekkönyvtári szolgálat ismeretanyagának kidolgozása, és így tovább. Külön említést érdemel a 60-as évek második felében szerény keretek között megindult, a 70-es években kibontakozó, majd az utóbbi években mintha kissé visszaeső, általunk olvasáskutatásnak nevezett, de voltaképpen könyvtári és olvasási szakszociológiának és pszichológiának minősíthető kutatási irányzat. Ez teljes szinkronban volt a politikai és ideológiai kötelékek lazultán fellendülő, a való helyzet feltárására irányuló szociológiai reneszánsszal. Ez volt az a kutatási terület, amelynek révén a közkönyvtári kutatások is helyet kaptak az ország kutatási térképén, s az eredmények tudományos minőségéért nem volt semmi szégyenkeznivalónk. A nemzetközi színtéren is tekintélyt vívott ki magának a magyar olvasáskutatási műhely. A magot képező kutatói csoport körül igen széles holdudvar alakult ki, s nem túlzás közkönyvtárosok százairól beszélni, akik adatgyűjtő, feldolgozó, tanulmányíró, kísérletvezető minőségükben kritikus szemmel kezdték nézni környezetüket, s készek voltak 18