Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon

Volt idő, nem is olyan régen, amikor egyedülállóan adott lehetőséget a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus ápolására. Mi könyvtárosok - hivatásunknál fogva - elsősorban e tevékenység szakirodalmának kérdéseivel foglalkozunk. Munkánk eredménye a helyi vonatkozású dokumentumok összegyűjtése, feldolgozása, publikálása. A helyismereti bibliográfia a szaktudomány önállósult része, külön szakterület, amelyen belül többféle bibliográfia típus alakult ki. A bibliográfiai munka nem választható el a szakterület mindenkori igényétől, ezért a történeti visszapillantást e két tevékenység egymáshoz kapcsolódó útján szeretném követni. A helyi vonatkozású bibliográfiák szerkesztői többnyire a helyismeret, helytörténet tárgyköreit jól ismerő szakemberek, akik maguk is foglalkoznak alkotó munkával, a múltban különösen így volt ez. Minden szakbibliográfiai munkában, de ebben különösen fontos a szakterületi kompetencia. Megfelelő szintű probléma-érzékenység csak abban az esetben alakul ki, ha a bibliográfus alapos felkészültséggel, kollegális empátiával és kutatói tapasztalattal rendelkezik. Még ma sem szabad a tudományos könyvtáros ideáját száműzni gondolatvilágunkból, hiszen a korszerű technika jóvoltából beláthatatlan mennyiségű adathalmazban továbbra is az emberi elmének kell rendet teremtenie, a fejlődő technikát az emberi szellem kell kormányozza. Korunk információáradatában nélkülözhetetlen a gépi technika, ezt ma már senki nem vonja kétségbe, mint ahogyan a számítógépek megjelenése előtti idők nagy alkotásainak értékét sem lehet kétségbe vonni. Nemcsak az elődeink iránt érzett tisztelet, hanem munkájuk értékállósága, becsülése késztet arra, hogy a kezdetekig visszanyúljunk, hogy mai tevékenységünk múltban gyökerező szálait felgöngyölítsük. A lokális vonatkozású ismeretek összegzésére irányuló tudományos munka kezdeti szakaszában Bél Mátyásnál, Csaplovics Jánosnál, Korabinszky Jánosnál, Vályi Andrásnál, Fényes Eleknél, Palugyay Imrénél és az irodalmi források adatai, hasonlóan a hivatalos statisztikai adatokhoz vagy orális forrásból származókhoz, szervesen beépültek a leírásba. A lehetséges források felkutatása, számontartása egyéni munkájuk részét képezte, a mai értelemben vett bibliográfiai segítség nem létezett. A hazai könyvgyűjtés adataiból tudjuk, hogy a hajdani tudósok saját könyvgyűjteményükben szerették felhalmozni a munkájukhoz szükséges könyveket, kéziratokat és egyéb dokumentumokat. Irodalomban való tájékozottságukat nagyrészt erre alapozták. Bizonyos fokú szaktájékoztatást a gazdagabb főúri, egyházi és iskolai gyűjtemények szakrendszere adott. A 18. század végére, a 19. század elejére a hazai időszaki sajtó megindulásával és a nyomtatott könyvek számának emelkedésével egyre nehezebbé vált az irodalom áttekintése, nem véletlen, hogy ebben az időben indult a hazai bibliográfiai tevékenység. Az első bibliográfiai művek biobliográfiai jellegűek, de honismereti szempontból is van jelentőségük, mivel a kiemelkedő személyiségek élete, munkássága meghatározott helyekhez kötődik. Nem a helyismereti bibliográfia kezdeteként, de témánk szempontjából is említést érdemel Czwittinger Dávid, Weszprémi István, Bod Péter, Horányi Elek munkája. Helyi vonatkozású irodalmi adatok gyűjtésére a 18. századból Erdélyből van adatunk: Kénosi Tőzsér János és követője Uzoni Fosztó István tordai tanítók iskolájuk történetének irodalmi és egyéb forrásait tárták fel, de munkájuk kéziratban maradt. Közel egy évszázadnak kell még majd eltelnie ahhoz, hogy a helytörténeti, helyismereti és a bibliográfiai tevékenység összekapcsolódásából eredmények szülessenek. A helyi vonatkozású kutatások viszont a 19. század elejétől folyamatosan hozták az újabb eredményeket. A felvilágosodással tért hódító tudományos érdeklődés és a nagy összefoglaló müvek hatása érzékelhető abban, hogy egyre többen vállalkoztak helyi vonatkozású 64