Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

Az 1945 utáni magyar helytörténetírás egyetlen nagyobb lélegzetű összegzést "termelt ki" (Szántó Imre: A helytörténeti kutatások elméleti és módszertani kérdései. Egyetemi jegyzet, JATE BTK, Bp., 1997; NB. a magyar egyetemi oktatás szégyene, hogy ezt a marxista frazeológiával teli egyetemi jegyzetet még 1997-ben is átdolgozás nélkül, változatlanul utánnyomták). Szántó Imre véleménye igencsak meglepő: "a hivatalos történetírás lebecsülte a helytörténetírást, és alárendelt tudománnyá fejlesztette, ezzel kiszolgáltatta azt az önképzés útján városvagy megye «monográfussá» lett dilettánsoknak." Mintha fentebb egy kissé más, árnyaltabb kép bontakozott volna ki, legalábbis a 19. század második felére vonatkozóan.... Csak igen csekély mértékben feladatunk most a magyar helytörténetírás megítéléséről szóló vita elemzése, annyit azonban mindenképpen meg kell jegyeznünk: lehet becsülni, tisztelni a történeti tények összefüggéseit, a fontos történelmi folyamatokat távlatos gondolkodással bemutató monográfiákat, tanulmányokat, azonban a történeti és egyéb adatokat előnyben részesítő kutatók nagy becsben tartják ezeket az ún. pozitivista vagy ha úgy tetszik "faktológiai" müveket, amelyek - ha gyakran tényleg csak "kalászatok", adatok, adatcsoportok olykor esetlegesnek tűnő gyűjteményei is - a lexikális adatok tárházai, s nélkülözhetetlenek pl. a természeti, történelmi, műemléki adatok kedvelői vagy - engedtessék meg némi szubjektivitás - a lexikonkészítök számára. A Borovszky-sorozat és a korabeli helytörténeti munkák java része, mint arra Praznovszky Mihály, a Nógrád vármegyei kötet hasonmás kiadásának bevezetésében (Bp., 1988) felhívta a figyelmet, nem szorosan vett történettudományi szakmunka - természetesen történeti jellegű fejezetein kívül -, hanem a vármegyék korabeli - földrajzi, demográfiai, néprajzi, irodalmi, műemléki stb. - állapotát rögzíti, ebben viszont egyedülálló. A korabeli történetírást általában a historizálás jellemezte, a valódi pozitivizmus nem tudott igazán gyökeret verni - amit annak véltek, az valójában faktológia, a tényanyag leírása volt.Az ún. nemesi liberalizmus képviselői (Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Szilágyi Sándor stb.) voltak mindvégig túlsúlyban, ugyanakkor az ún. polgári pozitivisták (Pesty Frigyes, Acsády Ignác, Marczali Henrik, Zsilinszky Mihály stb.) nem tudtak nagyobb hatást elérni. A történettudomány lényegében a politika szolgálólánya volt, az egyes történeti eseményeket a kor politikai ideológiájának szolgálatába állították. Maga Borovszky is így fogalmazta meg történetírói hitvallását a Századok c. folyóirat beköszöntésében: "Egy-egy nevezetes történeti évforduló vagy nemzeti felbuzdulás szerencsés kihasználása, valamely napirenden lévő politikai kérdés históriai megvilágítása hozza közelebb folyóiratunkat az olvasóközönséghez s modernebb színt is ad neki." Lehet vitatkozni azon, hogy a vármegye-történeti sorozat milyen politikai célok szolgálatában született, egyet azonban nem lehet elvitatni tőle: célja és sajnos töredékes - megvalósulása a 19. század végi Magyarország állapotáról az egyik legfontosabb kordokumentum, a helytörténeti kutatás egyik alapforrása. S hogy mi a haszna egy ilyen mozgalomnak, illetve könyvtermésnek, arra egyfajta - korabeli - választ kapunk Fejér vármegye és Székesfehérvár monográfusától, Károly János kanonoktól: "Fejérvármegye történetének megírásában a fősúlyt a községek múltjára fektetem. Teszem pedig ezt azért, hogy elérjek általa bizonyos gyakorlati célt. És ezt először is az által óhajtom elérni, hogy a megye közönsége először is ismerkedjék meg saját megyéje községeinek történetével, mert azt tapasztaltam, hogy a legtekintélyesebb emberek is édes keveset tudnak csak az alig múlt idők viszonyairól is. Másodszor pedig az iskolabarátok, a lelkészek és tanítók, kiket erre hazafias tisztelettel fel is kérek, készítsék el munkámból kivonatban saját községük történetét a népiskolák számára, s kezdjék azokban a hazai történelem és földrajz tanítását saját községük történetének tanításával, hogy aztán az is60