Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Katsányi Sándor: A Budapestensia kialakulása avagy három könyvtáros-portré

pítási kerettel és szakképzett könyvtárosok alkalmazásával.

11 A pillanat sorsfordítóan drámai: most dől el egy évszázadra szóló érvénnyel, hogy milyen lesz a jövendő városi könyvtár karaktere, s azon belül mi lesz a Budapestensia sorsa? A kezdeményezés lehetősége Toldy és Kőrösy után ismét egy markáns egyéniség kezébe került: Szabó Ervinébe. A harmadik portré: Szabó Ervin Szabó Ervint szükségtelen itt bemutatnunk. Nyilvánvaló, hogy a kor két értelmiségi típusa közül mérhetetlenül távol állt Toldy nemzeti-konzervatív világától, s közelebb Kőrösyhez. A "közel" szó szerint is érthető: az egyetemen Kőrösynek a tanítványa volt, ő hívta fel figyelmét a közgazdasági kérdések társadalmi fontosságára s a társadalmi jelenségek egzakt, statisztikai mérésének lehetőségére. Egyetemi szakdolgozatát, mely egyben első publikált müve is, tanára hatására írta. Másrészt Kőrösy - ekkor már idős és betegeskedő ember - az életműve fontos részének tekintett könyvtárát olyan ember kezébe kívánta átadni, akiről feltételezhető, hogy az ő szellemiségének megfelelően fogja folytatni e tevékenységet. Ezért esett választása Szabóra. Természetesen Kőrösy tisztában volt világnézetük lényeges különbségével is

12

. Ő liberális volt és reformer, aki azért érdeklődött behatóan a főváros szociális, egészségügyi, oktatási intézményei iránt, mert meg akarta jobbítani őket. Szabó Ervin szocialista volt és forradalmár, aki elsősorban nem városi intézményekben gondolkodott, hanem a társadalom egészének mozgása, jellege, erőviszonyai érdekelték. Könyvtárra lefordítva Kőrösy elsősorban hely ismeretitársadalmi gyűjteményben gondolkodott, Szabó Ervin ennél szélesebb körű, átfogó társadalomtudományi könyvtárban. A gyűjtemény újraalakítása - a harmadik modell Térjünk vissza a könyvtárra, pontosabban az ekkor bezárt termekben sorsukra váró három különböző funkciójú gyűjteményre. Adva volt • egy társadalmi szakkönyvtár - a Kőrösy-féle - erős Budapest centrikus jelleggel, mely magában hordozta egy nagy társadalomtudományi könyvtár csíráit, • egy általános gyűjtőkörű könyvtár - a Toldy-féle - mely magában hordozta egy közművelődési funkciójú városi könyvtár csíráit, • egy helytörténeti gyűjtemény Budapestensia néven, mely magában hordozta egy nagy helytörténeti gyűjtemény, sőt azon túlmenöleg egy történeti jellegű tudományos könyvtár lehetőségét. Sík mezőben hármas út. Az események időpontjában fiatal és szélsőségesen radikális Szabó Ervin nem bízik a kor közművelődési intézményeiben, de szilárdul hisz a társadalomtudományban, mely a közvetlen politikai cselekvés transzmisszióján át képes az egész társadalmat újra- és jobbá formálni. Egy pillanatig sem kétséges tehát, hogy a hármas könyvtári örökségből • a Kőrösy-féle társadalmi gyűjteményt teljes egészében átveszi, hogy egy átfogó társadalomtudományi könyvtárrá fejlessze, • a Toldy-féle általános gyűjtőkörű, közművelődési jellegű anyagot teljes egészében kiselejtezi, csak néhány kézikönyvtári műnek kegyelmezve. De mi fog történni a Toldy által gyűjtött Budapestensiákkal? Az 1904-es átvételi jegyzőkönyvből tudjuk, Toldy Budapest gyűjteményét Szabó Ervin lényegében változatlanul átvette. (Toldy katalógusa 1607 budapesti vonatkozású műről tud, Szabó Ervin 1906-os évi jelentésében 1304 munka szerepel.)

13 Szabó tehát örökölt egy gyűjteményt. Mit tett gazdaként? 39