Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Takács Miklós: Pável Ágoston könyvtári öröksége

Takács Miklós PÁVEL ÁGOSTON KÖNYVTÁRI ÖRÖKSÉGE Hovatovább 35 éve már, hogy a Vas megyei könyvtárosok kutatják és idézik Pável Ágoston tevékenységéből azokat a tanulságokat, amelyek korunk még működő könyvtárainak hasznára tehetnek. Meg-megújuló kísérleteket teszünk, hogy a jelenkori és jövőbeni könyvtári kultúránkhoz szilárd támaszt adó, múltunkból építkező szellemi hátteret erősítsük. Az igyekezet érthető és indokolt. Művelődéspolitikai közhely az olvasás és a könyv veszélyeztetett helyzete a videó, a számítógépes mutatványok és az Internet korában. Bár a Gutenberg-galaxis végét jelző évtizedes jóslatok a valósággal történő ütközések közben megtorpannak, felmelegítve, újabb és újabb tálalással, más-más körítéssel makacsul jelzik, hogy a könyv és a könyvtár hagyományos felfogása és gyakorlata valóban óriási kihívásokkal kénytelen szembenézni. A világszerte jelentkező és szakmánkat közvetlenül érintő változások egyre gyorsabban érnek el hozzánk. Amíg a szabadpolc magyarországi alkalmazása csak közel száz év után követte a nagyobb amerikai könyvtárak gyakorlatát, addig pl. a CD-ROM, vagy a lenyűgözően gyors távközlés könyvtári birtokbavétele, az ezekre épülő szolgáltatások bevezetése alig néhány éves lemaradással jelenik meg a magyar könyvtárak életében. Alig 7-8 éve annak, hogy a nagyobb magyarországi könyvtárakban megtették az első lépéseket az elektronikus kölcsönzés és az olvasó-nyilvántartás előkészítésére, a mai tervek már olyan információs infrastruktúra jelen idejű kifejlesztését tartalmazzák, amelyek megvalósításában mindennapi használatra elérhetők lesznek a hazai és nemzetközi elektronikus könyvtárak szolgáltatásai. Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy bármennyire is "veszélyeztetett" az olvasás és a könyv helyzete, bármennyire gyorsak és hangosak az információrobbanás eseményei, nyomasztóvá attól válnak a gondok, hogy a magyar társadalom fájdalmai között a kultúra, - benne a könyvtárügy -jajkiáltásai alig-alig találnak értő fülekre. Miközben a könyvtári gyűjtőkörök határai tematikailag, de főleg formailag eddig soha nem látott mértékben tágulnak, miközben a kezelhetőségüket, hozzáférhetőségüket szolgáló technika kínálata küszöbünk előtt tornyosul, a legtöbb magyarországi könyvtár örül, ha legalább az eddig elért eredményeit, költségvetési és személyzeti kondícióit meg tudja őrizni és örül, ha ezeket az éveket egyáltalán túléli. Van tehát ezernyi okunk arra, hogy hitünket, elszántságunkat a múlt példáival is erősítsük. Pável Ágoston 1886. augusztus 28-án született Cankován, - akkor Vashidegkútnak hívták a falucskát - egy szabómester harmadik gyermekeként. 1897-1901 között a szentgotthárdi gimnázium tanulója, ahol vend anyanyelve ellenére a 28 tagú osztály legjobbjaként színjelesen végzett. Tanulmányait a szombathelyi Premontrei Főgimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. Magyar-latin szakos hallgató volt, de a szaktárgyain kívül szerb-horvát, orosz nyelvi és szláv összehasonlító nyelvészeti előadásokat is látogatott. A tanulás mellett tanított is, többek között tanítványa volt Szent-Györgyi Albert, az utóbb Nobel-díjas professzor. "A szekundák rövidesen eltűntek, bizonyítványom fokozatosan javult és vittem is valamire az életben. Hálás vagyok ezért Pável tanár úrnak és kívánom neki, 24