Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Lakatos Andor: A kalocsai Érseki és Főkáptalani Levéltár gyűjteménye, feltárása.

bekebelezve. A levéltár ősi magjának, belső szobájának berendezése, faragással díszített polcai ma is a régiek - vasszegek nélkül, csapolt asztalosmunkával készültek. Ez a helyre épített polcozat, mely egyébként ma is használatos, felújításra szorul, de mindenképpen megőrzésre érdemes tárgyi emléke levéltárunknak. A múlt századra a levéltárnak nemcsak a helye, de iratkezelési szokásai is megváltoztak. Az ügymeneteket részletesen ismertető jegyzőkönyvek helyét fokozatosan a tömörebb iktatókönyvek vették át, melyek az új levéltári rend segédletét alkották. Un. tárgyszót kaptak az egyes iratok s a tárgyi sorozatok időrendben nyertek elhelyezést. A régi irattári rendet fölbontották, s az újonnan kialakított módon rendezték a XVIII. századi anyagot is. A polgári korral az érsekség működése is összetettebbé vált, új intézmények születtek, természetesen az érsekségnek alárendelve, de gyakran külön irattermeléssel. Ez utóbbi 150 év jelentősen magnövekedett irattermelése alapján alakult ki végül a levéltár mai rendszere, melyet fond- és állagjegyzékünk segítségével hamarosan ismertetünk. Talán érdemes még megemlíteni, hogy a levéltár a századok során szinte mindvégig az érseki hivatal részeként működött és nevének hallatára nem tudományos- vagy történeti intézményre gondoltak általában. Munkatársai is az aula tagjai közül kerültek ki és közöttük voltak számontartva. (Hasonló példát a polgári közigazgatásban is találhatunk, gondoljunk csak egykori vármegyéink levéltárosi tisztségviselőire, s az ő munkájukra!) A második világháború előtt a történeti kutatás egyébként is ritkaságnak számított az itteni anyagban, hiszen az egyháztörténeti kutatók érdeklődése is csak később fordult a XVIII-XIX. századok felé. Levéltárunk másik fontos része a Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára. A káptalani levéltár történetével kapcsolatban ismét Patachich Gábor érsek nevét kell említenünk, aki 1738. augusztus 15-én iktatta be az újraalapított káptalan első kanonokjait. 1739-ben a testület régi hiteleshelyi jogát is visszakapta, azaz a mai fogalmainknak megfelelően közjegyzői feladatokat is elláthatott. A kanonokok 1832-ig az érseki pénztár fizetéséből éltek, ekkortól a káptalan külön földbirtokot kapott. A birtok igazgatása komoly gazdasági iratanyagot eredményezett. A káptalani levéltár imént felsorolt iratait (magánlevéltári, hiteleshelyi, gazdasági) a káptalani jegyző (egy személyben ügyvéd, általában világi személy, nem tagja a káptalannak) gondozta, kulcsát az őrkanonok kezelte. Az iratokat a székesegyház épületében, a káptalani sekrestye fölött, az emeleten helyezték el. Ebben a gondosan elzárt teremben együtt, de mégis jól elkülönítve őrizték a káptalan saját iratait, valamint a hiteleshelyi levéltárat. Az „országos levéltárat" (röviden csak így nevezték a hiteleshelyi anyagot) egyetlen vasalt szekrény fogadta magába, iratait közjogi jelentőségük miatt mindig is rendben tartották, megfelelő segédletekkel látták el. Kevésbé precízen történt a káptalan saját iratainak kezelése. Csak századunkban valósult meg például az itteni iratok iktatása, az iktatókönyveket korábban a káptalani ülésekről készített jegyzőkönyvek pótolták. Az iratok elhelyezése, a levéltári rend kialakítása a káptalani jegyzők feladata volt. Általában gyakorlatias szempontok alapján jártak el, de szempontjaik az évszázadok során természetesen változtak. A feudális kor káptalani ügyvédje nyilvánvalóan külön gyűjtötte a kezelése alatt álló mindennapos úriszéki ügyeket, külön az időről-időre fontossá váló kanonoki végrendeletek sorát, s külön összesítette az általa kevésbé használatos iratokat. A káptalani levéltár első tárgyi felosztását, segédletét (latinosan elenchusát) Jankovich Mihály káptalani jegyző készítette 1824-ben. Az iratanyag ezután az érseki levéltáréhoz hasonló változásokat ért meg, s az idők során kialakuló, ill. változó rendszer többször is összekeveredett a levéltár költöztetése miatt. Először 1951 után vált szükségessé a költöztetés, ekkor került át az anyag a székesegyházból az érseki palotába. Itt az épületen belül azután még legalább két 47