Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Káposzta Lajos: Az evangélikus egyház intézményeinek kulturális értékei.

Azért húzom ezt alá, mert sok helyen feledésbe merült az, hogy a lelkésznek ez is hozzá tartozik a feladatához, és ezzel együtt az adott egyház - és a település - múltjának őrzése. Benne van ezekben az iratokban minden történelmi feszültség, amit a nyelv, a környezet, a gazdasági kérdések és a mindennapok fölvetettek. Érdekes dolog az is, ha a kisbíró valamit kidobolt: a községi vagy éppen országos vezetés azt is igényelte, hogy a lelkész a szószékről kihirdesse. Ilyen volt például a himlőoltás. Több keresztelési emléklap tanúskodik arról a múlt századból, hogy még ezen az egyházi okiraton is felhívják a szülők figyelmét a himlőoltás fontosságára. így függött össze a gyülekezet és a falu élete. A levéltárak arról is prédikálnak, hogy mit olvasott a lelkész. Magyarországon érdekes lenne felmérni, hogy mit olvasnak a pedagógusok, az orvosok, a parasztemberek és így tovább. A gyülekezeti levéltárak egyértelmű választ adnak arra, hogy hol áll ebben a kérdésben a falunak a papja. Soltvadkerten ennek tükrében megállapítható, hogy itt olyan lelkészek voltak, akik külföldi egyetemet végeztek, három élő nyelvet beszéltek - németül, magyarul, szlovákul - és latinul is. Mindez meghatározta a falu nyelvezetét is. Mert ahol a szószék nem az anyanyelv és az ékesszólás őrtornya, ott a lelkész nem tölti be vállalt hivatását. Ez a megállapítás ma is igaz és követelmény. Teljesen közömbös az, hogy a hivatalos ideológia hova sorolta és sorolja ennek a hivatásnak gyakorlóit és betöltőit. Amiről még az anyakönyvek „vallanak", természetesen, csak a szakembereknek. Az elmúlt történelmi korban - a „vallásszabadság" idejében - egyértelművé válik ennek gyakorlata a bejegyzések tanúskodása szerint. Vajon miért tettek meg hosszú utat kereszteltetni, házasodni akarók az ország egyik széléről az ország közepéig, amikor semmilyen családi, rokoni kötelék nem kötötte a bejegyzés helyéhez. Itt még arra is választ kapunk, hogy milyen beosztású, hivatali posztot betöltőknek volt életbe-, vagy kenyérbe vágóan fontos, hogy így „gyakorolják" hitüket. Prédikálnak az anyakönyvek így is és erről is! Befejezésül, kérésem van szakemberektől, szakmai kérdésben. A lelkészi pálya velejárója, hogy jegyzőkönyvet, anyakönyvet vezetünk, szolgálati naplót írunk, hivatali kötelességünk szerint. Ha a múltat vallatjuk, régi papír kerül a kezünkbe, régi feljegyzésekkel. Kérésem és kérdésem: milyen legyen a papír, ami száz év múlva is papír kell hogy legyen, az írás pedig látható, s így olvasható is. Nem kaptunk erre tanácsot. Gondolom, hogy nem a golyóstól a megoldás. Azt viszont örömmel és megnyugtatással közlöm, hogy irataink, levéltári anyagunk tárolása Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegyénkben a legtöbb gyülekezetben száraz helyen, vasajtóval ellátott szekrényben történik. Köszönöm a felkérést és a meghallgatást! 31