Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

I. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK, EGYHÁZTÖRTÉNETI BIBLIOGRÁFIÁK. - Gergely Jenő: A magyarországi egyházak helyzete a rendszerváltás előtt és után.

pártok kezébe kerül a teljhatalom, és a kommunista diktatúra a szovjet módszereket követve hajtja végre a szeparációt és gyűri maga alá az egyházakat. Az 1945 utáni években szisztematikusan felszámolták az egyházak különböző pozícióit, amely lépések kezdetben még formáljogilag összeegyeztethetőknek tűntek a vallásszabadsággal, ám tendenciájukat tekintve már ekkor a sekrestyébe szorítás, majd végül a teljes felszámolás irányába mutattak. Az első lépés az egyházak anyagi függetlenségének felszámolása volt. Ez - különösen is a katolikus egyház esetében - földbirtokaiknak kárpótlás nélküli kisajátítását jelentette. Az egyházak nem is a történelmileg szükségszerű földreform ellen tiltakoztak, hanem annak egyházellenes tendenciáit kifogásolták. Ezt követően az egyházak elsősorban híveik anyagi támogatására, illetve az állam által folyósított segélyre számíthattak. (Ez utóbbi pedig már a politikai zsarolás lehetőségét is magában hordozta.) A második lépés az egyházak társadalmi, politikai, közéleti szerepének, jelenlétének a felszámolása volt. Ennek több etapja van, így a keresztény politikai párt lehetetlenné tétele, a keresztény jellegű egyesületek, szervezetek feloszlatása, vagy legalább is a szigorúan vett hitbuzgalmi térre korlátozása. Ugyancsak ide tartozott az addigi bevett felekezetek közjogi pozícióinak felszámolása is. Az 1947. évi 23. te. megszüntette a vallásfelekezetek addigi háromfázisú koordinált rendszerét. Helyébe az állam által elismert, illetve el nem ismert felekezetek státusa került. Ezzel elvileg minden olyan felekezetek egyenlő lett az állam előtt, amely elismerte az állam rendjét, törvényeit. Ám a felekezeti egyenlősítéssel indokolt törvény tényleges jelentése az addigi bevett felekezetek - a történelmi keresztény egyházak és az izraelita felekezet - jogainak felszámolása volt. A harmadik csapás 1948 nyarán, immár a kialakuló „proletárdiktatúra" első erőpróbájaként - az egyházi iskolák államosítása volt. Az állami iskolamonopólium megteremtése idején álságos módon még meghagyták a kötelező iskolai vallásoktatást, hogy majd egy év múltán a fakultatív lépjen helyébe (aminek következtében nem a választhatóság, hanem a tiltás lehetősége állt elő). Az egyházak iskolai pozícióinak felszámolása talán a legsúlyosabb veszteséget jelentette, hiszen ezáltal a jövő generációk nevelésének, erkölcsi és világnézeti befolyásolásának eszközét vesztették el. Tágabb értelemben pedig ezen folyamat részét képezte az egyházak és egyháziak kiszorítása a tudományból (pl. az egyetemekről és a Magyar Tudományos Akadémiából), a kultúrából és a művészeti életből. Negyedikként említhetők azok a jogilag aligha értelmezhető „megállapodások", amelyeket 1948 őszén kötött a kormány a református, unitárius, evangélikus egyházzal, illetve az izraelita felekezettel. Ezek a tartalmukat tekintve nagyjából azonos egyezmények az állam és az adott egyház viszonyát „rendezték", miközben közjogilag még nem történt meg az állam és az egyházak szétválasztása. Ezekben az egyezségekben egy igen szűk mozgástér biztosításának kilátásba helyezése ellenében az említett felekezetek akkori vezetői - kényszerből vagy akár csalóka reménykedéstől vezérelve - a „népi demokrácia" feltétlen támogatása mellett kötelezték el magukat és egyházukat. Ezt akkor a legerősebb és legnagyobb egyházra, a római katolikusra még nem tudták rákényszeríteni. Annak térdrekényszerítéséhez a Mindszenty-perre, a szerzetesrendek felszámolására és más drasztikus eszközökre volt szükség. 1949. augusztus 20-án hirdették ki a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amelynek 63. §a rendelkezett a szeparációról, miszerint az állam „biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának a jogát", illetve az egyházak működési szabadságát. Ez a jogi aktus Magyarországon is az állam és az egyházak szétválasztását, a szeparációt 10