Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)
I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Pozsgay Imre: A magyarság helyzete Európában.
DR. POZSGAY IMRE A MAGYARSÁG HELYZETE EURÓPÁBAN Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Hallgatóság! Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok ezen a tiszteletre méltó fórumon. Azt is el kell mondanom, hogy én máris a nyertesek között érzem magam, hiszen az előttem felszólaló alpolgármester, dr. Fejér István úr és a megyei közgyűlés osztályvezetője, dr. Porkoláb Tibor úr szavaiból sok olyan tanulság jutott el hozzám, amellyel élni fogok, hiszen ismereteim mindenképpen gyarapodtak. Szerény lehetőségeim szerint ehhez a nagyigényű tárgyban szervezett gazdag programhoz én is szeretnék hozzájárulni, tárgyszerű és tárgyilagos előadásban szeretnék szólni a magyarság helyzetéről Európában. Csábít a gondolat, hogy elöljáróban a könyvtárakról, könyvtárosokról, helytörténetről vallják, de csupán annyit szeretnék elvállalni és bevallani, hogy a könyvtárat és annak fenntartóit a legfontosabb kulturális intézménynek tartom. Mivel az egyetemes magyarság ügyéről van szó, örülök annak, hogy számosan érkeztek Erdélyből, a Kárpátaljáról, a Felvidékről, az ausztriai vár- és őrvidékről, a Mura-vidékről, a Délvidékről, mindenhonnan, ahol a magyarság szálláshelyei fellelhetők. Ugyanezeken a helyeken könyvtárak, kulturális intézmények találhatók, amelyek ébren tartják ennek a nemzetnek az identitását, segítenek eligazodni ebben az egyébként egyre bonyolultabbá váló világban. A ,nemzet' szót gyanakvás és fenntartás veszi körül. Hogy ezt elkerüljem, szeretném tisztázni, hogy ha a magyarság ügyeire, történelmére, sorsára gondolok, számomra Illyés Gyula szavai mutatnak irányt: „Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga." Ez a magatartás teszi lehetővé, hogy mások vállalását is tiszteletben tartsam, s e tisztelet jegyében igazítsam hozzá a magam cselekedeteit és érveit. Most már a magyarság európai dolgáról, helyéről, s ezen belül Magyarország kondíciójáról szeretnék szólni. Magyarország — évtizedes előzmények eredményeképp és után — mély válságban van. Ez a válság látszólag gazdasági okokból keletkezett még a hetvenes években. Később áthatott az életmódra, a szociális viszonyokra, szétszakította az emberek közötti kapcsolatokat, és már-már a nemzeti önfeladás és a morális züllés határáig sodorta el Magyarországot. Mégsem a reménytelenség, hanem a tárgyszerűség jegyében szeretnék erről szólni. A kérdés az, hogy kezelhető-e ez a válság, van-e jövője Magyarországnak, mert ezen múlik, hogy van-e jövője az egyetemes magyarságnak. Nemcsak a visszatekintés és a történelmi tapasztalat okán, hanem a lehetőségek felmérésével is azt mondom, hogy Magyarországnak komoly esélye van arra, hogy alkatához, nemzete képességeihez mért szerepet töltsön be Európában, megalapozhassa jövőjét és a válságból történő kilábalás lehetőségét megteremtse. Ez a válság nem a rendszerváltozásból fakad, hanem az örökség része. Ez még akkor is így van, ha az emberek a megélt élményeik és tapasztalásaik alapján az utolsó öt-hat esztendő történéseire vezetik vissza sorsuk rosszabbra fordulását. Meg kell mondani, mert ez a tisztességes, hogy ez a válság az előző rendszerbe nyúlik vissza, okai is ott keletkeztek, hiszen egy zsákutcás kísérlet kényszerű résztvevői voltunk 1945 óta. E válság hatására, s különösen az 1956-os élmények és tapasztalat nyomán Magyarország egy sajátos magatartást alakított ki a hetvenes évek végén s a nyolcvanas években, amelyből kibontakozott a lehetőség: van kiút abból a 7
