Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Kabdebó Lóránt: Emigráció és peregrinációs - Határ Győző.

A hazai irodalmi közvélemény az 1947-es He liáné és az 1948-as verskötet, a Liíurgikon megjelenése után Határ Győzőt a szürrealizmus címkéjével látta el, egyfajta avantgardeszerzőt gondolva a művek mögött. Teljes életműve ismeretében ezt a beállítást, külsőséges jegyek alapján bármennyire jellemzőnek látszik is, mindenképpen korrigálni kell. Kétségtelen ugyanis, hogy Határ Győző ismerte az avantgárdé irányzatait, hasznosította is tapasztalatait külsőségekben, de lényegében másfajta alkotási módhoz köthetjük életművét. Magam a vele kapcsolatban leginkább társítható alkotási módnak a huszadik századi irodalmi modernségnek azt a formáját tekintem, amelynek eszménye maradt ugyan az irodalmi mű megalkothatóságának igénye, de tudatában van mindannak a poétikai és filozófiai tapasztalatnak, amely Musil, Joyce illetőleg Pound nyomán mind a prózában, mind pedig a lírában kétségessé teszi a megalkothatóság két alapját: a személyiség megfogalmazhatóságát és az írónak a nyelv feletti uralmát. Kitűnő nyelvi leleménnyel és nagyszerű szerkesztőkészséggel megírott regényeiben és megkomponált verseiben mutatja be a történetek befej ezhetetlenségét, a világban való tájékozódás lezáratlanságát. A nyelv gyönyörködtet, a kompozíció biztat: bennük és általuk mégis az életutak töredezettségét élhetjük át és rádöbbenhetünk az ember állandó kiszolgáltatottságára. Egyszerre kétségbeejt és gyönyörködtet. Példaként utalhatok a Vámpír című prózaversre, ebben a kis remekműben — mint cseppben a tenger — tetten érhetjük Határ Győző alkotói módszerét: egy alkati sajátság kiváltotta erotikus ingerből kiindulva a szexuális kapcsolat polivalenciáját éppúgy felvillantja, mint ahogy bevilágít abba a tudati működésbe, amelynek során a szavak felidézte nyelvi játék formálólag visszahat a tudati tevékenységre, sőt még az ösztönéletet is befolyása alá vonhatja, íme a művészet visszahatása: egy partnerviszony legbelsőbb eseményeit is átalakíthatja — mai szóval: átprogramozhatja — a szavak etimológiai és hangzásbeli játékossága. Mint Joyce Finnegan 's Wake című művében, a nyelv a játék-elv alapján világteremtő elvvé varázsolódhat. A Pótvendég című karcolat pedig (amely a Holmi 1990/3. számában jelent meg) a történetalakítás példája lehet. A szinte barokkos szóhalmozással pontosító szuperpontos leírás észrevétlenül fodul groteszk ellentétébe. Minden, amit leír, minden mozzanatában meg is történhetne, egészében mégis már olyan eseménysorrá változik át, amely soha, sehol elő nem fordulhat. Ez a Szologub karcolataira is emlékeztető kettősség azután olyan meggondolkodtató vibrációt hoz létre az olvasói tudatban, amelynek során egész létezésünket kénytelenek leszünk másfajta horizontok szerint is átgondolni. Az én számomra — de azt hiszem ez végül is túlzottan szubjektív megközelítés — a prózaíró Határ a leginkább meghatározó. E nemben a fontosabb alkotásai a már említetteken kívül: a még Magyarországon írott Pepi to et Pepita (Aurora, London. 1984; Magvető, Budapest, 1986; franciára fordította Pierre Groze, Julliard kiadás, Párizs, 1963), Anibel (franciára fordította Jeanne Faure-Cousin és Georges Kassai, a Les Lettres Nouvelles sorozatában, Denoel kiadás, Párizs, 1970; Aurora, London, 1984; Szépirodalmi, Budapest, 1988), Eumolposz (Aurora, London, 1990), a már Angliában írott Bábel tornya (Stokholmi Magyar Intézet, 1966), Éjszaka minden megnő (Archie Dumbarton) (franciára fordította Jeanne Faure-Cousin és Georges Kassai, a szcifi sorozatban, Denoel, Párizs, 1977; Aurora, London, 1984; Magvető, Budapest, 1986), Köpönyeg sors (Julianosz Ifjúsága) (Aurora, London, 1985, Életünk, Szombathely, 1997), A fontos ember (JATE kiadó, Szeged, 1989; Aurora, London, 1989). Elbeszéléseinek gyűjteménye két kötetben jelent meg: Angelika kertje illetőleg .4 szép Palásthyné a más álmában közösül címekkel (Aurora, London, 1987). 24