Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Kabdebó Lóránt: Emigráció és peregrinációs - Határ Győző.

éppen azért lehet reprezentáló ebből a szempontból is, hiszen életművben egymást keresztezik a modern irodalmi áramlatok és a közvetlen történelmi meghatározottság. Távol tartaná magát minden helyhez és alkalmisághoz kötött esetlegességtől, mégis az elvont művésziség jegyében létrehozott életmű minden mozzanatában tettenérhetjük a helyi történelem ihlette motívumokat is. Életműve kötődik a világirodalom kortársi törekvéseihez, nyitott a filozófia problematikája felé, ugyanakkor kapcsolódik a középeurópai és a sajátosan magyar kulturális és irodalomtörténeti adottságokhoz is. Önironikus understatement-tel panaszolhatta ugyan elszakítottságát a magyar irodalom tematikájától: „Bűnöztem, atyámfiai, súlyosan vétettem irodalmunk nemzeti illemkódexe ellen s nem is egyszer. Olyan könyveket — (is!) — írtam, amelyeknek azonkívül, hogy magyarul íródtak, a magyarsághoz semmi közük. íródhattak volna akármelyik nyugati nyelven." Mégis — azt hiszem — barátainak az a meglátása érvényesebb, amelyről költő-kortársa, Weöres Sándor tájékoztatta egyik levelében; az 1956 őszéről kelt levél egyetlen regényről beszél ugyan, de a jellemzés Határ Győző egész életművére érvényesen hangzik: „(...) író-társaságban beszélgettünk arról: van-e olyan magyar regény, mely világsikert arathatna; mely francia, angol vagy német fordításban nem sikkadna középszerűvé, hanem pótolhatatlan értékként ragyogna? Sorra vettük a múlt és jelen kb. félszáz íróját. Egy részüknél az látszott valószínűnek, hogy világhírű klasszikusok árnyékába kerülnének, másodlagosaknak látszanának, nagyrészt önhibájukon kívül. (...) Legtöbbjük pedig olyan volna, mintha az ember belép valamely kisváros múzeumába, ahol a legesleghitelesebb helybeli varsát, kapufélfát, pruszlikot, sámedlit, dudabőrt, rokkát stb.-t látni százszámra; nagyon igaz, csak éppen nem érdekes, hogy ott épp olyan a varsa, kapufélfa stb. Végülis, mindnyájunk nagy meglepődésére, a te Heliáne c. regényednél kötöttünk ki: ez a regény európai, anélkül, hogy úgy volna európai, mint a nyugatiak; érdekes, dunavidéki, de nem mucsai; ha lefordítanák nyugati nyelvre, nem zökkenne valamely nagy előd hatáskörébe." Határ Győző életművét két véglet határozza meg: távol él a magyar irodalmi folytonosságtól, mégis kötődik a régió sajátos világához. Ha alkotói helyzetüket tekintve hasonló írókat keresnék, talán Eliade, Gombrowicz, Milos vagy Nabokov jutna eszembe vele kapcsolatban. És nemcsak azért, mert Határ Győző is élete jelentós részét emigrációbanperegrinációban tölti, hanem azért, mert egész pályáját (tehát otthoni életét is!) a magyar irodalmi közélettől különváltan élte (talán az emigráció utóbb még inkább összeköti a hazai irodalommal). Az első világháború kitörésekor született, pontosabban akkor, amikorra a középeurópai lelkesedés szerint már győztesen otthon kellett volna lenniük a katonáknak: „mire a lomb lehull", 1914 őszén. Persze a történelem másképp alakult: a háború folyt tovább, a katonáskodó apa még az újszülöttet sem láthatja, utóbb pedig a korábban kitűnő nyomdaipari papírszakértő a háború sérültjeként egy hosszú életen keresztül ápolásra szorul, a fővárosba költöző családját nemhogy irányítani és eltartani, de összetartani sem tudja. A felnövekvő ifjú hamar önellátó életre rendezkedik be. Ifjúkorának anyagi kiszolgáltatottsága megtanítja, hogy egy életen át függetlenítse életmódját az írói léttől. Ebből következően Határ Győző életrajzának szinte minden mozzanatában különbözik a magyarországi írópályáktól. Rajzkészsége építészmérnökként a legkeresettebb munkatárssá avatta, utóbb pedig széleskörű nyelvismerete (latin, görög, német, angol, francia, orosz) a legfrekventáltabb fordítóként tartatja számon. Mind a háború előtt, mind utána az átlagos értelmiségi életszínvonalat meghaladó életmódot tudja biztosítani önmagának. Mindezt mégis úgy, hogy a pénzkereset mellett maradjon ideje szaba-