Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Kabdebó Lóránt: Emigráció és peregrinációs - Határ Győző.

DR. KABDEBÓ LÓRÁNT EMIGRÁCIÓ ÉS PEREGRINÁCIÓ — HATÁR GYŐZŐ Kedves Barátaim! A második világháborút követő magyar emigráció irodalmáról vállaltam az előadást. Ahogy azonban az előttem előadását prelegáló Pozsgay Imre professzort hallgattam, egy, a témámat pontosabban fedő címet hangsúlyoznék: peregrináció és emigráció. A kettő alapjaiban különbözik, mégis a magam kiemelt példája — Határ Győző — esetében alapvetően össze is fonódik. Kezdjem egy ellenpéldával. Márai Sándort mint az emigráció íróját fedezte fel hazai közönségünk pár évvel ezelőtt. Márai meg is maradt élete végéig az emigráció klasszikus alkotójának. De azt is tudnunk kell, hogy Márai Sándor a húszas években is külföldön élt, az egyik legnagyobb német nyelvű napilapnak volt újságíró-riportere. Bejárta Egyiptomot, eljutott például még a Szentföldre is, minderről utóbb riportkönyvet készített. Élt Párizsban, ottani „csövezésének" élményeiből írta meg egyik legjobb regényét, az Idegen emberek címűt. Vele egyidőben, hasonló élmények alapján írja meg emlékeit Ehrenburg is. Hasonlóképpen Kassák az Egy ember élete című memoárregényében mutatja be, hogy a század elején, az akkori ipari munkásnak készülő szakemberekhez hasonlóan „valcolva" járja végig Európát. De ez sokszázados példa is, maga Márai állít történelmi emléket ennek a Kassai polgárok című színdarabjában. A peregrináció nem politikai száműzetés, hanem a szellem érdeklődéskényszere, a tanulás és az összehasonlítás vágya, mely a művészet alapléte: kérdezni tudni kell a kor horizontján, ez élteti és éltette is mindig a művészetet. Az emigráció ott kezdődik, amikor az országot nem önszántából hagyja el a szellem embere, nem az érdeklődés hajtja, hanem szellemének védelme. Ugyanez a Márai, aki valaha német anyanyelvűként, nemzetközileg híres német napilap riportere, novellistája, évtizedet él hol itt, hol ott külföldön, a negyvenes évek végén kényszerből távozik Nyugatra. Ez a Márai ettől fogva nem ír idegen nyelven, csakis magyarul. Külföldi rádiók magyar adásai számára dolgozik, ebből tartja el magát, a politikai emigráció részévé válik. A továbbiakban egy olyan élő klasszikus magyar írót szeretnék bemutatni, Határ Győzőt, aki 1949-ben megkísérli az ország elhagyását, sikertelenségéért börtönnel fizet, 1956-ban azután kalandos körülmények között elhagyja az országot, az emigráció részévé válik. Utóbb, a rendszerváltás során vissza nem költözik, Wimbledonban, a furcsa hangzású Hongriuscule (Kis Magyarország) elnevezésű viktoriánus stílusú házában lakik továbbra is: emigrációja peregrinációvá stilizálódik, hiszen a mai Magyarország a legmagasabb hivatalos elismerésekkel ünnepli, hazai látogatásai eseményszámba menő kulturális történések. Életút címmel három vaskos kötetben jelent meg immár Magyarországon, a szombathelyi Életünk kiadó gondozásában az az életműinterjú, amelyet korábban Wimbledonban még az emigráns íróval készíthettem. Az életrajz eseményei általában fontosak bármely életmű alakulása szempontjából. Háttérként. De olyan népeknél, ahol a történelem állandóan beleszól a magánemberi életpálya alakulásába, ott elsőrendűen meghatározóvá válik, és nemcsak a tematikába, de a még a művek stílusába is beleszól. Mint például a középeurópai térségben. Határ Győző életműve 21