Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

V. A VENDÉGLÁTÓ MEGYE BEMUTATKOZÁSA. - Dobrossy István: A Levéltár tudományos munkája, kiadványi.

sze. Példaként említhetem az első kötetet, amelynek 10 fejezetét 5 szerző írta, s a további kötetek is hasonló elképzelésre épülnek. A monográfia mellett megjelenik egy másik várostörténeti sorozat is, az idén a negyedik kötete látott napvilágot. A „Miskolc írásban és képekben" című sorozat nagyon sok képpel, dokumentum másolattal, egyéb illusztráció felhasználásával, világos és közérthető stílusban szól a miskolci polgárokhoz. Segítséget nyújt a gyökerek felkutatásához, megtalálásához. Szerepét abban látom, hogy az iskolák várostörténeti vetélkedőihez (is) hasznos kézikönyvként használható. A 6 kötetesre tervezett Miskolc monográfia és a 10 kötetesre tervezett Miskolc írásban és képekben című sorozat jól egészíti ki egymást, alapja a további tudományos kutatásnak, ugyanakkor az önművelésnek. (A sorozat kötetei a Miskolci Menedzser Iroda és a Levéltár közös munkájaként minden év május 11-én, a város napján jelennek meg.) Még egy kiadványról szükséges szót ejteni. A magyar honfoglalás 1100. évfordulójára olyan tudományos üléssorozattal emlékezett a város, amely bemutatta a városépítészet, az orvostudomány, az ipar és kereskedelem múltját és jelenét, de a jogi oktatás és jogtörténet éppúgy szerepelt, mint a várostörténeti kutatások helyzete, vagy a tudományos élet intézményrendszere és kutatási eredményei. A két héten át zajló rendezvénysorozaton közel száz előadás hangzott el. Részben az előadások, másrészt mindaz, ami az eltelt évben Miskolcon történt, a sajtóhíradások és a sajtófotók felhasználásával egy reprezentatív kétkötetes kiadványban az idén napvilágot látott. Címe: „Miskolc a millecentenárium évében". Úgy vélem, a kiadvány híven dokumentálja, hogy a miskolci polgár hogyan élte meg azt az évet, azt az évfordulót, amelynek valamennyien csak egyszer lehettünk részesei. * * * A Levéltár munkájáról, kiadványairól végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy a szakmailag értelmezhető, a közhangulatot, a városlakók önismeretét, a polgárosodás elképzelt folyamatát, a város jövőképét eredményesen befolyásolni, alakítani csak akkor lehet, ha - mindenki számára (legyen az amatőr vagy profi kutató) rendelkezésre áll a rendszerezett, kutatható állapotban lévő, történeti értéket képviselő levéltári anyag (tehát szükség van az egyén, a közösség, a nemzet történetét dokumentáló, elismert és anyagilag megfelelő szinten és módon támogatott levéltárra); - a kutatás megkívánja az intézmények közötti magas szintű, a rivalizálást kizáró szakmai együttműködést (tehát szükség van sok intézmény nagyszámú, s együtt gondolkodni, dolgozni képes szakembergárdájára, a tapasztalt és a fiatal kollégákra egyaránt); - a szakmai munka feltételezi a mecenatúrát, a kiadványok megjelentetése a városi önkormányzat hatékony anyagi támogatását (tehát szükség van a kölcsönös bizalomra, vagyis ha a támogatás megvan, a kiadványnak határidőre, „óramű pontossággal" meg kell jelenni, s ha egy komoly munka elkészül, annak meg kell találni a megjelentetéshez szükséges támogatást, hiszen az együttműködésnek ez a formája a leghatékonyabb a jövőkép alakítása szempontjából. Itt Miskolcon pedig ennek a fontosságát a regionális szerepkör felvállalása, a Kassa-Miskolc tengely kialakítása, ápolása, s a kapcsolatok elmélyítése még inkább indokolja. E három tényezőnek vagy adottságnak az együttes megléte jelenti a hatékonyságot, az eredményességet. Ha bármelyik hiányzik, a rendszer nem működik, vagy legalábbis tartósan nem működhet. Miskolc, s Miskolcon a Levéltár most (s néhány éve) olyan helyzetben van, hogy mindhárom tényező adott, s ezért ezzel a munkával nemcsak a szakma valamennyi képviselője és a tudománytörténet, hanem Miskolc városa és valamennyi polgára erkölcsileg, szakmailag, szellemileg egyaránt gazdagodott. 92