Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)
III. A HELYISMERETI MUNKA HATÁRON TÚLI TAPASZTALATAI. - Kiss Jenő: Romániai magyar könyvtárak helyismereti munkássága.
KISS JENŐ ROMÁNIAI MAGYAR KÖNYVTÁRAK HELYISMERETI MUNKÁSSÁGA A romániai magyarság hiányos, azaz majdnem teljesen hiányzó intézményrendszeréből következik, hogy az elmúlt időszakban a helyismereti munka nem a könyvtárakban folyt. Pedig — főleg a helytörténeti vonatkozású munkák száma — nem csekély. Ezek a munkák azonban majdnem mindig nem könyvtárosi főfoglalkozást gyakorló értelmiségiek kutatásainak eredményei. Számos pap, tanár, muzeológus foglalkozott helyismerettel. így van ez akkor is, ha nem áll rendelkezésünkre egy átfogó bibliográfia. Hadd említsünk néhány nevet az utóbbi félszázadból, amelyhez számos helytörténeti dolgozat, kötet fűződik: Vita Zsigmond, Ficzay Dénes, Réthi Andor, Spielman József, Jakó Zsigmond, Demény Lajos és sokan mások. A hetvenes, nyolcvanas években megjelenő Népismereti dolgozatok kötetei, valamint a Művelődés folyóirat nagyon sok kisebb-nagyobb helyismereti tanulmányt közölt (a Művelődés évente közölte a lap bibliográfiáját, amely áttekintést nyújtott a lap ilyen irányú tevékenységéről is.) De jelen áttekintés csak a könyvtárakban folyó helyismereti munka ismertetésére szorítkozik, s ez már sajnos — könnyebb feladat. 1990-ig könyvtárainkban több-kevesebb következetességgel folyt a helyismereti gyűjtemény gyarapítása, jóllehet a könyvtári szakirányítás nem helyezett rá nagy hangsúlyt. A feltáró munka még szerényebb mértékű volt. Okait már alig is érdemes keresni, kettő* azért említsünk meg; a bibliográfiai oktatást szolgáló ajánló bibliográfiákat követelte — ezzel akarván a termelő munka fellendítéséhez hozzájárulni. Teljesen fölösleges volt, hisz a központosított irányítású gazdaság nem kedvelte azokat, akik többet tudtak, mint főnökeik. A feltáró munkának a székelyföldi könyvtárakban nem voltak meg a személyi feltételei sem: a könyvtáraknak nagyon kevés alkalmazottjuk volt, és még azoknak a sorsait is megritkította a 70-es években két nagy leépítési hullám. Csak a legszükségesebb munkák „lefedezésére" volt munkaerő és az sem szakképzett. A nagyobb könyvtárak energiáját is a régi könyvek leírása kötötte le, ami azért volt baj, mert egy könyvtártól idegen leírási rendszer szerint történt; a Nemzeti Kincsestár hivatala által szorgalmazott országos felmérés céljait szolgálta. A propaganda az ország gazdagságát szerette volna bizonyítani ezekkel az adatokkal is. Magyar vonatkozásban a Maros Megyei Könyvtárban folyó helyismereti munkát kell említeni, amely visszanyúlik az 50-es évekre. Akkor néhány évig folyt valamelyes tevékenység, majd a 70-es években ismét nagyobb hangsúlyt kapott, de igazán szervezett formában csak 1993 végén indult meg. A Hargita és Kovászna Megyei Könyvtárakban is valami hasonló történt. A 70-es évek végén mindkét könyvtárban megkezdték a helyi sajtó feltárását, mégpedig egy elég bonyolult tárgyszó katalógus formájában, amit a Központi Könyvtár utasítására, a Román Kommunista Párt Maros Megyei Szervezete ideológiai kabinetjének könyvtárától vettek át. Ezt a fajta feltárást 1990-ben mindenhol abbahagyták, volt ahol megsemmisült az addigi munka, mint például Csíkszeredában, ahol a Ceausescu-könyvekkel együtt a katalógus-cédulákat is elégették a lelkes forradalmárok. 43
