Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

Miskolcnak javai.

MISKOLCNAK A JAVAI Van jó levegője: Vize, melyen vannak sok Malmok. Úgy rendeltettek strázsául körülte a szép Halmok, Hogy Kaput is formáljanak lakossai számára, Kenyeret is teremjenek, s légyenek Borok tára, Itt az Avas, az Angyal-völgy, Tetemvár s Bábonyi-bérc Olly Kintset tart, mely könnyebben ád pénzt, mint az arany-érc. E Depositoriuma a híres Hegyallyának Mellyből az Északi nemzet Nectárt hord-ki magának. Szép Vidékje Vásárait bővséggel gazdagittya, S a szegényebb föld Lakosait ez magához hódittya. Nagy Piacza Veteményes-Kertet mutat egy felől, Más felől pedig örökös Vendégséget ád-elől: Mert akár egy akár másik oldala felé térnél Jól lakhatnál inyad szerint a sok Kofa-Tractérnél. De nem tsak az, hogy e merő étel, ital mezeje; Hanem a Tudománynak is tsergedező Kútfeje. Az igazság-szolgáltató Themis-is itt lakozik: Minden Vallás virágozik, s egymással barátkozik: Az ártatlan Mulattságok fészket vertek ő benne, A nélkül, hogy a nagy vétkek Theatruma is lenne. Itt a víg Társaságokat a gond nem komorittya: Mert azt tsak az Asszu-bor-is ézibe el-hárittya. Itt az Asszonyok tsinosak, még-is nem bujálkodnak; A Férfiak társalkodnak, s e mellett munkálkodnak. El-lehet hát ezt mondani: A Ki nem volt Miskólczon. Nem tudja a Boldogságot hol ülhet a fő pólczon. (Öszve szedte és szerzetté Miskólczon 7-dik Áprilisban 1800. Prókátor Nemes Szrogh Sámuel) In Csorba Zoltán: Miskolc irodalmi, képzőművészeti és tudományos emlékei. Miskolc, Művészeti és Propaganda Iroda, 1975. p. 62-63. 3