Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)
II. HAGYOMÁNYŐRZÉS. - Dr. Fügedi Márta: Alkotó könyvtárosok textil-kiállítása.
DR. FUGEDI MARTA ALKOTÓ KÖNYVTÁROSOK TEXTIL-KIÁLLÍTÁSA Kedves Vendégek! Tisztelt Érdeklődő Közönség! Úgy gondolom, hogy a szép, szemet gyönyörködtető látnivaló mellett jelképes mondanivalója is van e ténynek, hogy egy országos szakmai konferencia, a helyismereti könyvtárosok tanácskozását Hagyományőrzés címmel kiállítás egészíti ki. Jelképes e kiállítás azért is, mert szép példát mutat az alkotó értelmiségi létre, amikor is a hivatás, a kedvtelés és az életmód egymást kiegészítve teljesedik ki egy tartalmas, sokszínű alkotó életté. Sokat beszélünk napjainkban az értelmiségi lét leértékelődéséről, az anyagi és erkölcsi elismerés hiányáról, az értelmiség társadalmi presztízsének devalválódásáról. E jelenségnek a megnyilvánulásait, nyomait mindannyian átéljük, tapasztaljuk és elszenvedjük. Ugyanakkor számtalan jelét is láthatjuk annak, hogy a civil művelődési és alkotó fórumok, közösségek száma szaporodik, egyre többen próbálják ki magukat újfajta tevékenységben, törekednek új ismeretekre, új élményekre, hogy minél teljesebb, sokszínűbb és sokoldalúbb életformát teremtsenek maguknak és környezetüknek. A kézművesség, a hagyományokból merítő kreatív alkotótevékenység különösen felvirágzott az utóbbi években. A hagyomány a kultúra folyamatosságának a biztosítéka. A hagyományok tisztelete, a múlt értékeinek, megszenvedett és megérlelt igazságainak ismerete gyökeret, erőt is jelent. Minden kor másként viszonyul hagyományaihoz. Hol erőt mert belőle, hol pedig éppen annak megtagadásával vagy máskor újraértékelésével igyekszik jelenét igazolni és erősíteni. Egy 18. századi francia filozófus gondolata illik ide: ,^z igazi hagyomány nem abban rejlik, hogy utánozzuk, amit mások alkottak, hanem abban, hogy megleljük azt a szellemet, amely ezeket alkotta, s hozzátegyük a magunk világát." Nos, ezt a tovább élő, a magunk világával átformált hagyományt érhetjük tetten a két kiállító alkotó könyvtáros munkáin. Müllerné Szállásy Györgyi, bár családi örökségként magában hordozta az alkotómunka, a szövés iránti érdeklődést, mégis már csak felnőtt korában, könyvtár-magyar diplomás humán értelmiségiként tette teljesebbé életét. Hadd idézzem itt saját visszaemlékezéseit: „A szövést először édesanyámtól lestem el, új munkája elő- vagy leszövéseihez kaptam engedélyt. Édesanyáin ugyanis a decsi háziipari szövetkezetben szőtte a híres és míves sárközi szőtteseket. Egyszer édesanyám távollétében — egy sürgető határidő miatt — egy eredeti ún. K-s sárközi szövés mintegy 40 cm-es darabját befejeztem és ezzel bizonyítást nyert, hogy a szövés sokkal jobban érdekel, mint ahogy a család gondolta." A gyapjúszövéssel aztán Sopronban ismerkedett meg, ahol a Pedagógus Művelődési Házban jóhírű, színvonalas, és mint kiállítások, pályázatok zsűrijében e munkákat rendszeresen értékelő szakember mondhatom, rendkívül eredményes népi iparművészeti képzés folyt. Itt bemutatott alkotásai már ezt a színvonalas, de egyéni hangvételű hagyományápolást reprezentálják. Hasonló indíttatás, családi és érzelmi kötődés jellemzi Laki-Lukács László kapcsolatát is a népi szövéssel. Fiatal értelmiségi, edelényi könyvtáros létére sem szakadtak meg kapcsolatai szülőföldjével, a csereháti hagyományokkal. Szőni ő is édesanyjától tanult, majd a tudatosan, néprajzi igényességgel gyűjtött abaúji, borsodi népi szőttes emlékek önkéntelenül is beépültek 33
