Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Görömbei András: A határon túli magyar irodalom.

miség számít elsősorban, ugyanis kisebbségi területeken nem alakulhatott ki teljes, minden részletre kiterjedő intézményrendszer, ily módon az irodalomnak kell magába szívnia a kultú­ra minden elemét. Tehát egy tágabb irodalomfogalmat találunk, például az erdélyi magyar irodalmi lexikonban is, mint a magyar irodalmi lexikonban. Ez természetes önvédekezési és önépítési gesztus is. A kisebbségi magyar irodalmakról sokszor elmondták azt, hogy hídszerepük van két nép kultúrájának a közvetítésében. Nagyon fontos tudnunk azt, hogy ez igaz, hiszen két nyelv, két kultúra bensőséges ismeretében természetesen közvetítenek, azonban minden irodalomnak az a feladata, hogy annak a közösségnek a szellemiségét, lelkiségét, problémáit fejezze ki magas művészi szinten, amelyikben él az író, amelyikben szenved. Éppen ezért egyetlen kisebbségi irodalomnak sem lehet az egyetlen feladata a hídszerep betöltése. Magyari Lajos Szepsi­szentgyörgyön élő költő fogalmazta ezt úgy: „Akit feldob magából a nép, az nevében akarjon nagyot. (Kit érdekelne különben Bokharában, hogy székely-magyar vagyok!)" Az egyes ki­sebbségeket azoknak a sajátosságoknak a megfogalmazása éltetheti, emelheti, amelyekkel küzdenek, amelyek az ő jellemvonásaik. A sajátossággal nem különbek akarnak lenni mások­nál, nem föléjük akarnak törni, hanem önmagukat akarják védeni. A hídszerep tehát egy fon­tos eszközszerep, de a hídon átjárnak, a híd csak közvetítő lehet. Egy-egy személynek lehet ez élethivatása, de egy kultúrának, egy kisebbségi kultúrának nem lehet csak ez a teljes hivatása, így vagyunk a másik fontos mutatóval, a kettős kötődés problémájával. Természetes, hogy az immár nyolc évtizedes külön történelem sok vonatkozásban az adott államhoz is kapcsolja a kisebbségi magyar kultúrákat. Alapvetően azonban az anyanyelv, a magyar anyanyelv, a ma­gyar nemzeti hagyományok határozzák meg. Tehát kettős kötődése van, de a kettős kötődésen belül a magyar nemzeti emlékezethez, kultúrához, nyelvhez való kapcsolódása a meghatározó. Ez szintén nagyon fontos. Kerényi Károly beszélt a kettős identitás előnyeiről, arról, hogy egy más államban élő magyar akkor lehet teljes ember, teljes személyiség, hogyha annak az ál­lamnak a kultúráját és nyelvét elsajátítja, és úgy védi, úgy őrzi meg a sajátját is. Tehát ily mó­don kettős identitásra, kettős önazonosságra tehet szert. A kisebbségi magyar kultúra számára ez az út nem mutatkozott járhatónak. A nyugati magyar irodalomban ez sokkal jobban meg­valósulhatott elvileg. A kisebbségi magyar irodalmak számára ez a kettős identitás nem vált lehetségessé ötven-ötven százalékos fokozatban, mert nem fogadták be igazán, márpedig hogyha taszítják a kisebbséget és állandóan kisebbségi jellegére figyelmeztetik, akkor nem tud azonosulni azzal a nemzettel, amelyiknek az államában él. Tehát a kettős kötődésnek a prob­lémáit is látnunk kell. A kisebbségi magyarság, a magyar kultúra sajátosságairól szeretnék beszélni a követke­zőkben, egy kicsit egyenként számba véve ezeket, azért, hogy megtapasztalhassuk azt, hogy a magyar nemzeti kultúra, a mi úgynevezett egyetemes magyar irodalmunk a kisebbségi kultú­rákkal rendkívül sokat gazdagodott. Mészöly Miklós a hidra példáját említette, mely újranö­veszti a levágott fejeket: ha levágják a fejét, hetet is növeszt, tehát megsokszorozza erejét. A magyar kultúrának is ezt kellett és ezt lehetett tennie. A kisebbségi kultúrák külön élmények­kel, külön sorssal teremtettek, szinte mint a kagyló a kínból a gyöngyöt, olyan esztétikai érté­keketjellegzetességeket is, amelyek csak a Felvidéken, vagy Erdélyben, vagy csak a jugoszlá­viai és a kárpátaljai magyarság körében jöhettek létre. Ezekre szeretnék utalni egy kicsit a kö­vetkezőkben. Ugyanis egészen más sors és történelem jutott bizonyos vonatkozásban az egyes kisebbségeknek. Amikor 1945-48 között a csehszlovákiai magyarságot kitelepítették, nemze­tiségétől megfosztották, akkor az erdélyi magyarságnak a Groza-féle kormány, igaz, megté­15

Next

/
Thumbnails
Contents