Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Pozsgay Imre: A magyarság helyzete Európában.

zítették az ország helyzetét, a tévedések nagyon is mélyen érintették a szellemi élet intézményrendszerét. Téves gazdaságpolitika, elmulasztott államháztartási reform, illetve az ehhez szükséges politikai bátorság hiánya miatt kialakult egy olyan helyzet az országban, amelyben a csődbe ment állam hiányainak kezelése vette át az összes poszton az irányító szempontokat, azaz engedtek kialakulni egy olyan helyzetet, amelyben az állami költségvetés hiánya szabja meg a társadalom minden szereplőjének a helyét. Mindez egy olyan országban történt, ahol negyven éven át — a megfosztott és kifosztott civil társadalom, az önrendelkezésre képes polgárok hiánya miatt — az állam vett át minden ügyet, egészen a személyes életig terjedő formában. Végül ez a csődbe ment állam úgy akart távozni szolgálati helyéről, hogy nem teremtette meg annak az erős civil társadalomnak a feltételeit, amelyek nélkül a polgárok kiszolgáltatottnak érzik magukat, nem pedig önrendelkezésre képesnek. Ha valaki az én szavaimból etatizmust olvasna ki, az téved. Ellenkezőleg: éppen az etatista szemlélettel szemben vallom, hogy az állam mindenhatóságát le kell szerelni, vissza kell terelni szolgálati helyére, hogy elvégezze a még hátralévő feladatait ahhoz, hogy erőteljes, önrendelkezésre képes polgárokból álljon az ország. Az erre irányuló törekvések, mint a privatizáció vagy a kárpótlási rendszer, kudarcba fulladtak. A kárpótlási rendszer több viszályt és bajt okozott, mint amennyi haszonnal járt, a privatizáció pedig végül is nem a hazai tőke gyarapodását szolgálta, amikor az állami és a nemzeti vagyon úgynevezett magánosítása megkezdődött, hanem az államháztartási hiányok fedezését. Emiatt megjelent a privatizációs folyamatban a korrupció. A privatizáció feladata az lett volna, hogy a polgárosodás erkölcsi alapjait teremtse meg tőkefedezettel. Ehelyett — már 1988tól, amikor az átalakulási törvény megszületett — a privatizációs törvény egy államháztartási kezelési módszerként jött, nem pedig társadalmi szerkezetváltásként. Emiatt a hiánygazdálkodással küszködő állam ellátására szolgáló bevételi eszköz lett a privatizáció ahelyett, hogy a nemzeti vagyon újraértékesítésével tőkeerős hazai piacot is teremteni képes gazdasági formák jöttek volna létre. Egy restrikcióval kezelt nemzetgazdasági politikát teremtettek meg, amelyben a megtakarítások elérik a szellemi intézményrendszert. Meg kell változtatni még az adórendszert, az 1948 óta érvényben lévő úgynevezett restributív, azaz újraelosztásos költségvetési rendszert is ahhoz, hogy az elején beígért reményeink teljesülhessenek. Strukturálisan ez a legnagyobb átmentő erő a régi rendszerből a maiba, mert hatalmat ad a centrális szervezeteknek, a központi szervezeteknek, s kegyosztóvá teszi azt a kormányt, amelyik birtokolja a költségvetés fölötti rendelkezéseket. Olyan takarékosság mellett ugyanis, amelyik intézkedéseivel többnyire azokat éri el, akiknek gyenge az érdekképviselete, akiknek nincsenek birtokában hatalmi eszközök, a gyengék kisemmizését és a befolyásosak érvényesülését segíti. Ugyanakkor a normatívák alapján történő elosztás is a kegyosztás és a kegyvesztettség állapotában hasznosíthatja az állami költségvetés eszközeit. Ezen belül a legveszedelmesebb károk, amelyek a szellemi élet intézményrendszerét érintik — s ezzel véletlenül sem becsülném le a közművelődés egyetlen területét sem — azok, amelyek az iskolarendszert, különösen pedig a vidéki iskoláztatási lehetőségeket érintik. Az a könnyed publicisztikai kifejezés, hogy „megyünk Európába", még a Jalta utáni időkbe nyúlik vissza, amikor bennünket mint Közép-Európát Kelet-Európává átminősítettek, besoroltak egy idegen kulturális körbe és környezetbe. A győztesek a nagyhatalmi kényelem által vezetve bérfelügyelőnek kinevezték a Szovjetuniót, s ezzel elintézettnek tekintették a térség összes ügyét-baját, s lettünk Közép-Európából Kelet-Európa. Most többen Szent István-i méretű döntésről beszélnek. Ez tévedés! Ha most visszagondolunk az akkori döntés tartalmá9