Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Penny Ward: Helyismereti monográfiák Nagy-Britanniában.

PENNY WARD HELYISMERETI MONOGRÁFIÁK NAGY-BRITANNIÁBAN Mint Önök vélhetően tudják, az Egyesült Királyság dél-keleti megyéjében - Kéntben - Thanet kerületében Margate, Ramsgate és Broadstairs városokban helyismereti könyvtárosként dolgozom. A mai Margate, Ramsgate és Broadstairs határai azonosak a legalább 900 éves egyházközségi határokkal. A megyék, a grófságok, a királyságok Angliában még ennél is idősebbek. Amikor felkértek arra, hogy beszéljek, illetve írjak a monográfiák írásáról Angliában, egyáltalán nem tudtam, hol kezdhetném. Anglia más megyéjében dolgozó archeológus kollégám segítségét kértem, aki megkérdezte tőlem, van-e írott története Margate városának. Válaszom az volt: - Igen, van egy 1985-ben íródott munka, mely többnyire megbízható tényanyagra épül, de nem igazán tekinthető teljes történetnek. A Kentben dolgozó helyismereti könyvtárosok naponta találkoznak hasonló kérdésekkel: Van Monkton falu, Broadstairs vagy Thanet kerülete, Kent megye történetével foglalkozó munka? Legtöbb esetben a válasz: - Igen, van, de ez nem egy teljes történeti munka, vagy csak része egy nagyobb terület történetét bemutató dokumentumnak. Nagyon szerencsések vagyunk, ha azt válaszolhatjuk: - Igen, van egy helyismereti monográfia abban a témakörben, ami Önt érdekli. A helyismereti monográfia megírása a helytörténész ismeretanyagán, képességén nyugszik. A hely és a történész kombinációja a kulcsa a helytörténetírás fejlődésének és a helytörténészek mai kényszerhelyzetének Britanniában. Ma helyi írók és történészek vannak, amatőrök és tudományos kutatók. A helytörténetírás különböző felfogása következtében ritka a magyar gyakorlatnak megfelelő helytörténeti monográfia. Mivel nem tudtam, hol is kezdjem, ezért segítséget kértem, hogy pontosan megértsem Magyarországon mit tekintenek monográfiának. Visszatérve a válaszra, amit kérdésemre kaptam: a monográfia egy könyv, amely az adott körzet vagy terület történetének teljességre törekvő feldolgozása. Angliában a monográfia szót csak a tudományos történeti feldolgozásra használják. Az amatőr helytörténészeknek azt tanácsolják, hogy arról írjanak, amit ismernek vagy ami érdekli őket. Más szavakkal: ők ritkán tesznek kísérletet arra, hogy egy témát minden oldalról feltárjanak. A történettudósok pedig ritkán érdeklődnek egy hely teljes története iránt. Az első helytörténészeket - azokból a korai időkből, amikor a tudósok még nem érdeklődtek a helytörténet iránt - Römer Flóris korában használt magyar kifejezését segítségül hívva a fordításhoz „régiségbúvárnak" nevezték. Ők tehát abban az időben a múlt történetének kutatói voltak. Ma ezt a szót - régiségbúvár - a tudósok lekicsinylően használják. A XIX. század közepéig kevés írás foglalkozik Britannia megyéinek, városainak történetével. Kevés volt az iskolázott ember, korlátozott volt a kutatásra fordítható idő és pénz. Ebben az időben az iskolázott emberek latinul és görögül olvastak. Békebíróként, lelkészként, jogászként ismerték a törvényt, a helyi igazgatást. Régi dokumentumokkal dolgoztak és nekik volt lehetőségük az utazásra is. Ekkor még nem tehetünk különbséget tudományos és nem tudományos feldolgozás között, hisz csak képzett és nem képzett emberekről beszélhetünk, akik mindannyian amatőrök voltak a helytörténetírás területén. Rendszerint jól ismerték egymást, kicserélték a kéziratokat, az információt. Az első angol régiségbúvár John Leland (1506-52) volt, aki VIII. Henriktől a „Királyi antikvárius " címet kapta. O volt a hivatalos őrzője, összegyűjtője a régiségeknek. Miután Henrik feloszlatta a kolostorokat az 1530-as években, Leland körbeutazva Angliát összegyűjtötte a szerzetesi könyvtárak, levéltárak dokumentumait, megakadályozva azok eltűnését Lelandot topog17