Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Körmendi Géza: A Komárom-Esztergom megyei monográfiák.

öten - Bártfai Ilona, Biczó Sándor, G. Dián Éva, Gerelyes Ede, Körmendi Géza - alkották meg. A monográfiában az Utószót Papp Sándor tanácselnök írta. A Függelékben jelent meg Körmendi Géza összeállításában a Várostörténeti bibliográfia és a Kocsis Lászlóm által készített Hely, név- és tárgymutató. A kötet színes borítóját Kovács István grafikus tervezte. Az Eszterházyak időszakától az I. világháborúig tartó évek története levéltári források alapján kibővítve a kutatók számára hasznos adatokat tartalmaz. A Magyar Tanácsköztársaság történéseit rövidebben kellett volna megírni. A két világháború közötti időszakról szóló fejezetben jól kidolgozott a hitbizományi uradalom és a két község egyesítése című rész. A kelleténél jóval kevesebbet tudunk meg az országgyűlési és képviselő-testületi választásokról, az egyesületekről, az iskolákról, építkezésekről, sportról és legfőképpen a tatai hétköznapokról. A második világháborúról írt egy oldalon a sajtóból vett propagandisztikus elemek jelentek meg. Az 1945 utáni Tatáról szóló nagy fejezetben a szerző 1948-ig kitért minden eseményre. A szerkesztő hibájának róható fel, hogy „elnézte" az 1948-tól 1970-ig terjedő évekről leírtak széteső voltát. Az, hogy a kötetben az 1956-os ún. ellenforradalomról úgymond „elfeledkeztek", lehetőséget ad arra, hogy a forradalmat úgy adják közre, ahogyan megtörtént. Várossá nyilvánításának 25. évfordulójára, 1972-ben jelent meg Tatabánya története I—

II. kötetes monográfiája. Szerkesztők: Gombkötő Gábor, Horváth Géza, dr. Ravasz Éva, Rozsnyói Sándor, dr. Szántó Ferenc. A név-, és tárgymutatót G. Kiss Márta készítette. A védőborító Varga József munkája. A Tatabányáról írt két kötet tizenhárom szerzőjének - Dr. Antalóczy Albert, Egressy István, dr. Haintz Endre, Havasházi László, Horváth Géza, Licskó Rezső, dr. Madarász József, Ortutay András, Pluhár József, dr. Ravasz Éva, Rozsnyói Sándor, dr. Szántó Ferenc, Takács Tihamér - nyolc fejezetben megírt negyvennégy tanulmánya összefoglalja a település természeti földrajzának ismertetése után a négy bányászközség kialakulásától 1971-ig eltelt majd 1100 esztendejét. Tatabánya történetében természetes, hogy a bányák kialakulása, fejlődése, az üzemek létesítése, és a bányászok életkörülményeinek leírása tölti ki a két kötet jelentős részét. Van azért az első kötetben néhány fejezet (pl. Bányászok mozgalmai, Bányászmegmozdulások, Bányamunkásság küzdelmei, Bányamunkásság harcai), melynek megírása nem indokolta a nyolcvanhárom oldalnyi terjedelmet. Nem dőlt volna össze a világ, ha rövidebben írták volna le ezeket az eseményeket. A második kötetben a korszak hangulatát követhetjük nyomon az MKP harcai, Az MDP tatabányai szervezetei, A helyi pártszervezetek tevékenysége 1953-1956 között- című fejezetekben. Túlhaladta az idő „Az ellenforradalmi" események leírása; A város dolgozóinak harca a munkáshatalomért, a szocializmusnak védelmében; A lenini szövetségi politika" című tanulmányokat. Az akkor „ellenforradalomnak" ítélt eseményeket Gyuszi László: Tatabánya, 1956-ban című tanulmányában árnyaltabban értékelte 1994-ben. Az olyan fejezeteket mind „A szocializmus építése - magasabb szinten", cl kell felejtenünk. Tatabányán aránylag nagy létszámú tagja volt átmenetileg a Nyilaskeresztes Pártnak. Ez történelmi tény, és kár volt két sorban összemosni az 1939-es választásnál a Nyilaskeresztes Pártra és a MÉP-ra leadott szavazatokat. Az igazság az, hogy Tatabányán a lajstromnál 45 %-ot, az egyéni jelöltekre leadott szavazatoknál 39 %-ot ért el a Nyilaskeresztes Párt. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy Tatabányára nem csak Horty Miklós (1930) ment el, de Szálasi Ferenc is ellátogatott nagygyűlés megtartására. Az Egészségügy fejezetben személytelenül írtak a kórházakról. Ugyanakkor kitűnő orvosok (pl. Kabdebó József, Kisbán Jenő, Lakatos Pál) dolgoztak ott. Ez az észrevételünk az Oktatásügy fejezetben leírtakról is. Nem tudjuk meg, hogy ki volt 1946-ban a gimnázium első igazgatója. Mikor vette fel az intézmény a Rákosi Mátyás nevet és mikortól Árpád Gimnázium. A szer36