Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Varga Gyula: A Hajdú-Bihar megyei településmonográfiák (1960-1994).

VARGA GYULA A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI TELEPÜLÉSMONOGRÁFIÁK (1960-1994) A helytörténet iránti érdeklődés nálunk is, mint az ország más tájain, közel 300 évre vezethető vissza. A különböző geográfiai-, szépirodalmi-, néprajzi ihletettségű megfigyelésekből a XIX. század második felétől születtek meg azok a számottevő munkák, melyeket a későbbi történetírás is forrásértékű dokumentumokként elismer. (Bunyitay Vince [1837-1915]; K. Nagy Sándor [1846-1923]; Osváth Pál [1831-7] stb. művei; A XX. század első évtizedeiben bontakozott ki a debreceni Zoltai Lajos (1861-1939) mindmáig úttörő, módszertanilag még mindig nem eléggé értékelt munkássága. Ő szinte mindazokat az alapelveket magas szinten megvalósította, melyekre Mályusz Elemér 1923-ban a Századokban megjelent, ismert tanulmányában felhívta a figyelmet. Részben az ő nyomdokain halad a két kiváló levéltáros: Herpay Gábor és Csobán Endre, akik Hajdú vármegye új monográfiáját szerkesztik meg és kiváló helytörténeti tanulmányokat is írnak. Herpay többek közt megírja Földes község máig mintaszerű történetét (1936). Ebben az időben „Csonka Bihar Vármegyében" a költő Nadányi Zoltán (levéltáros) szerkeszti meg a megye új monográfiáját (1938). Bár a 40 szerző között vannak kevésbé felkészültek, s a mű szemléletében sem egységes, de adattára mai kutatók számára is nélkülözhetetlen. A két világháború közt az 1914-től önállósult Tisza István Tudományegyetem több intézetében is indult nagyjelentőségű helyismereti kutató munka. Egyik a Millekker Rezső által vezetett Földrajzi Intézet, illetve Tisza István Tudományos Társaság, másik a Csűry Bálint alapította népnyelvkutató intézet. De kitűnő helyismereti tanulmányokat adott ki a történelmi intézet is. Ezekből a kezdeményekből bontakozott ki az a részben máig élő, s többször a megyehatárokat átlépő kutató iskola, melynek hatása az újabb helytörténeti munkákon is nyomon követhető. (Elég itt Jakó Zsigmond, Mezősi Károly, Márton Béla, Ecsedi István, Balogh István, Végh József, Nagy Jenő, N. Bartha Károly, Balassa Iván munkásságára utalnom.) A helytörténet-kutatásban is új szemléletet hozott a kiváló történész Szabó István kinevezése (1942), akinek tanítványai ma is meghatározó iskolát képviselnek. (Módy György, Rá ez István, Orosz István, Für Lajos, Kováts Zoltán, Gyimesi Sándor, Hársfalvy Péter, Varga Gyula stb.) Debrecenben nem sokkal a Hajdú-, Csonka Bihar megyék és Debrecen egyesítésével létrehozott „Hajdú-Bihar megye" megalakulása után (1950) a megyei vezetők felvetették egy új megyemonográfia elkészítésének lehetőségét (1955). Ezt azonban a tudós Balogh István és Rácz István javaslata alapján azzal odázták el, hogy előbb még célszerű lenne különböző alap feltárásokat végezni, s csak egy sor résztanulmány megszületése után kellene vállalkozni öszszefoglaló szintézis megalkotására. Ennek jegyében készült el Módy György - Béres András tájékoztató jellegű bibliográfiája {A hajdúság történetének és néprajzának irodalma. Debrecen, 1956). Ettől kezdve sikerül nagyobb terjedelemben megjelentetni a Déri Múzeum Évkönyvét, s megindul a. Múzeumi Közlemények sorozat, egyre több helyismereti tanulmánnyal. Kezdik előkészíteni a Levéltári Közleményekéi, melynek első kötete ugyan csak 1972-ben jelenik meg Komoróczy György szerkesztésében. (Kéziratos térképek, A helytörténetírás levéltári forrásai stb.) Ebben az időben érkeznek az első megrendelések az új helytörténeti monográfiák írására is. (Kb. ettől az időtől jelennek meg különböző, egy személy által írt történetek is, de ezekkel itt most nem foglalkozunk, mivel ezek értékelése, megítélése nehéz és bonyolult feladat lenne). 23