Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

II. A HELYISMERETI ÉS EGYÉB BIBLIOGRÁFIÁK, MINT A KUTATÁSOK FORRÁSAI. - „A Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete" (összeáll: Fülöp Éva Mária).

szüljön, s összeállította azon intézmények (az agrárszférával kapcsolatos kutatóhelyek, intézetek, oktatási intézmények stb.) listáját, amelyek könyvállományát figyelembe kellett venni a címfelvételeknél. A munkában részt vett Ruisz Gyula, a kisbéri állami ménesbirtok igazgatója is, aki a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlének is munkatársa volt, s már ottani munkája során bibliográfiai adatgyűjtésbe kezdett. A megindult munkát azonban igen hamar háttérbe szorították a történelmi események: a Monarchia szétesése, a forradalmak kora, a gazdasági mélypont. Folytatásra már a politikai-gazdasági konszolidáció jegyében, 1923-tól nyílott újból lehetőség. Ez év novemberében Paikert Alajos lett a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vezetője, s Ruisz Gyula még ez évben kezdeményezte a bibliográfia összeállításának folytatását. 1925-ben a múzeumnak adta az 1910-es évig megjelent szakkiadványok általa gyűjtött bibliográfiai cédula-anyagát. A következő évben a múzeum megvette Ruisz könyvtárát is, s benne egy, „Gazdaságtörténeti Repertórium" című kéziratát. Sajnos, a kiadvány ma már nem ismert, de úgy vélhetjük, hogy Ruisz Gyula nem csak az önállóan megjelent kiadványok címeit, hanem a folyóiratok ide vonatkozó szakcikkeit is gyűjtötte. Tarába Mária a Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom könyvészete című kiadvány történetét két korszakra különíti el. Az első 1917-ig tart, s kulcsszava az „anyaggyűjtés" lehetne. A második korszak - beleértve az 1918-1923 közötti kieső éveket is - 1934-ig terjed, s ez a megjelenés előkészítése, az „adatbővítés, pontosítás, szerkesztés" jegyében. A második korszakot illetően, nem kerülhető el Dóczy Jenő szerepének méltatása. Nevét említettük már a kötetek szerkesztői közt. Takács Imréhez hasonlóan, nem könyvtáros, nem történész végzettségű volt, de elhivatott a szakbibliográfia ügye iránt. 1926-ban került a szakminisztériumból a múzeumba, s 1927-től a könyvtár vezetője lett. Az 1929-ben, a könyvtár fejlesztésének ügyében tartott értekezleten erős hangsúlyt kapott a „gazdaságtörténeti szak" feldolgozása.

15 Dóczy megállapítása szerint, amely éppúgy illik az 1945-öt követő időszakra, amikor a politikai és társadalomtörténeti kutatások mögött az agrártörténet-írás hosszú időre háttérbe szorult, „Ez a tudományág nálunk - sajnos - teljesen el van hanyagolva... [pedig] a magyar gazdaságtörténet... egyik büszkeségünk lehetne. "

,6 Az agrártörténet-írás teljesítményei között azonban valóban büszkeségünk lehet ez a szakterülethez nélkülözhetetlen bibliográfia. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára 1930 körül mintegy harmincezer kötetre gyarapodott, s 1930 májusára elkészült a törzsanyag és a folyóirat-állomány teljes feldolgozása. így a munkában kezdetektől érdekelt és résztvevő Paikert igazgató örömmel jelenhette ki: „... a könyvtár programja a mezőgazdasági bibliográfia felé orientálódik. "

u A szakbibliográfia 1934. évi bemutatkozása egy kongresszushoz kapcsolódott. Ismeretes, hogy gazdasági világválság milyen nagy mértékben sújtotta az agrárállamokat. A jelzett évben Budapesten rendezték meg a XVI. Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszust, melynek témája volt az európai mezőgazdaság kilábalása a válságból. A tanácskozáson megjelent 800 külföldi és 500 magyar „gazda" a magyar agrártárca ajándékaként, az MTA közvetítésével ajándékként, az új kiadványból kapott egy-egy példányt.

18 JEGYZETEK 1. Az összeállítás alapjául Tarába Mária, a Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára nyugalmazott vezetője következő két tanulmánya szolgált: Tarába Mária: A „Magyar Mezőgazdasági Szakirodalom Könyvészete" című kiadvány létrejöttének története. I. Előzmények- MMgMK 1984-1985. (Szerk.: Für L.). Bp., 1985. pp. 605662. 63