Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Körmendi Géza: A Komárom-Esztergom megyei monográfiák.

désnek köszönhető, hogy a Tatán 1868-ban született fiatal joghallgató, Rohrbacher Miklós megírta Tata történetét. Ismerte és felhasználta monográfiája megírásához a történetírók (pl. Szalay László, Horváth Mihály, Bonfini, Fényes Elek, Fejér Cod. Dipl., Istvánffy Miklós) müveit. Nem kerülték el a figyelmét a müve megírásáig megjelent tatai vonatkozású tanulmányok (pl. Cserhalmy József: A tatai kegyesrendi ház s gimnázium története vázlati lag, Ha'mary Dániel: Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt, Venczel Károly: Tata Egyházi múltja, Viszolajszky István: A tatai céhek szabályai, Wenczel Gusztáv: Tata fénykora). Ezen túlmenően megadatott neki, hogy tanulmányozhatta a várban létesített Eszterházy levéltárat, és az 1891-ben a tűzvész során megsemmisült, a városházán őrzött iratokat. Ebből adódik, hogy monográfiájának több fejezete (pl. Köztörténeti események, Irodalom és színészet, Tata és Tóváros címerei és pecsétjéről) forrásértékű, s máshol nem található meg. Rohrbacher IV. Béla oklevele alapján elfogadta Deudatustól származó Tata névadását. Az oklevélről utólag kiderült, hogy hamisítvány. Ezért a történetírás Tata nevének Deodatustól, san severinói gróftól való származtatását nem tartja egyedüli névadás lehetőségének. A nyelvtudomány is ezt igazolja. Istvánffynak. azt a tévedését, hogy Behrám csauszt meggyilkolása után a tatai tóba dobták, Szalay közlése alapján már Rohrbacher sem fogadta el. Ugyanakkor megjegyezte: „Behram csausz tatai fogsága drága lett a magyarnak!" A mohácsi tragédiának ezt a visszamenőleg történő indoklását nem tartjuk hitelesnek. Található két monda - Az arany kacsa és A Feneketlen-tó kialakulása - a monográfiában, melynek változatai napjainkig is élnek a nép ajkán. Az 1970-es évek elejétől újabb monográfia-írási hullámot tapasztalhatunk hazánkban. Oka, hogy sok olyan település volt, amelyik eddig még nem írta meg történetét. Néhány az újabb kutatások alapján szorgalmazta a majd száz évvel ezelőtt megírt első monográfia újraírását. Tata esetében ez utóbbi fordult elő, amikor az 1888-ban megjelent Rédey (Rohrbacher) Miklós monográfiáját túlhaladó két kötetes munka megírását határozta el a Városi Tanács 1972-ben, a Magyar Tudományos Akadémia Várostörténeti Albizottsága két napos konferenciája után. Az első kötet Tata története Az őskortól 1727-ig terjedő időszakot ölelte fel. Főszerkesztő: Kovács Emil, szerkesztő: Bíró Endre. A tanulmányokat hat - Bíró Endre, B. Szatmári Sarolta, Keller György, T. Dobosi Viola, V. Vadász Éva, Vékony Gábor - szerző írta. Az igen rövidre sikerült bevezető után az első tanulmány Tata természeti földrajza. Ezt követi az Őskortól a római foglalásig c. két tanulmány, melyekben tudományos módszerrel dolgozták fel a Tatán és környékén talált leleteket. A római kort idéző hat oldalas írás tisztázta, hogy Tata nem azonos a „Boldog Tó

1

' (Ad Lacum Felicis) városával. A dolgozat szerzője elfogadta Marsigli rajza alapján, hogy a Brigetióból kiinduló vízvezeték a Barát fürdőhöz vezet. Ezzel ellentétben Mikoviny Sámuel 1746-os térképén jól látható a Látó-hegy oldalán végigfutó, az ún. Kismosó források közelében véget érő római vízvezeték nyomvonala. A népvándorlás és a honfoglalás korával foglalkozó írás az ásatások során talált leletek alapján újabb adatokkal bővítette Tata történetét. A várudvar feltárása és a vár helyreállítása során talált tárgyak a vár történetével foglalkozó jelenkori kutatás új fejezetét nyitották meg. A Rédey (Rohrbacher) Miklós kötetet meghaladó tudományos eredmény elismerése mellett nem hallgathatjuk el a jegyzetek helyenkénti elnagyoltságát (pl. Uo. használata egyéb adat közlése nélkül) vagy Jakus Sándornak ígéret (156. jegyzet) kéziratának megjelentetésére, amit végezetül nem a múzeum, hanem a Tata Barátainak Köre jelentetett meg az 1994. évi Évkönyvben. Tudományos szempontból megkérdőjelezhető, hogy nem készült a monográfiához hely-, név- és tárgymutató. Öt évvel később, 1984-ben jelent meg Tata története II. kötet az 1727-től 1970-ig terjedő időszak eseményeinek feldolgozásával. Szerkesztette Körmendi Géza. A monográfia tanulmányait 35