Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

IV. MŰVELŐDÉS- ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK. - Horváth Géza: Adalékok Komárom nyomdászatának történetéhez.

port és a maradék 1/4-hez tartozó mű írója, fordítója megyei és városi kapcsolatai révén adta alkotását a komáromi sajtó alá. A teljes kiadványtermésnek több mint 2/3-adát kitevő szerző nélküli nyomtatványok (az író, összeállító nem állapíható meg, vagy háromnál több közreműködő személy szellemi terméke) megrendelői döntően a helyi hatóságok, gazdasági társaságok, polgári egyesületek, intézmények voltak. E szervezetek nagyjából azonos típusú műveket rendeltek évről évre. Biztos fizetők lévén a kiegyezést követően hozzájárultak a nyomda anyagi kockázatainak mérsékléséhez. Ám az iskolai értesítők, hivatalos nyomtatványok, pénzügyi beszámolók, különböző jelentések, évkönyvek előállítása példányszám és jövedelmezőség tekintetében nem mérhetők az olcsó tömegkiadványokhoz. Ezekből pedig 1867 után egyre kevesebb készült. A híres Komáromi Kalendáriumot, amely addigra csaknem az egyetlen saját kockázatra megjelentetett mű volt, is növekvő konkurenciával szemben és csökkenő példányszámban lehetett nyomtatni. Részben ezek az öszszefüggések is okai voltak az 1870-es évek csődjeinek, a nyomda gyakori tulajdonosváltozásainak.

13 A komáromi Szigler nyomda megyén belüli kapcsolatait jól jellemzik a tatai vonatkozású művek. Ezek kiemelése azért fontos, mert mint utaltunk rá, a tatai igényeket részben Komáromban, részben Esztergomban elégítették ki 1850 és 1880 között. Vecsey Károly (1858), F/óm Benő (1857, 1860, 1869, 1878), Hamary Dániel (1865), Pereszlényi János (IS59) és Kis Gábor (l%7l, 1872) müvein kívül további 19 szerző nélküli nyomtatványt (iskolai évkönyvet, pénzügyi beszámolókat) kell itt megemlíteni.

14 Sziglerék nyomdája összesen 28 db nyomtatványt állított elő tatai szerzők, vagy szervezetek számára, 1850-90 között. Szám szerint ugyanennyit tesznek ki, de már a Szigler nyomda megyén kívüli kapcsolataira utalnak a Pannonhalmi Főapátság megrendelésére 1868 és 1890 között évi rendszerességgel nyomtatott egyházi névtárak, sehematismusok. Ha ehhez hozzáveszszük 13 bencés szerzetes 39 db nyomtatványát, továbbá legkevesebb 37 db komáromi bencés gimnáziumi évkönyvet és 3 egyéb munkát, úgy 107 nyomtatványról, az összesen előállított mennyiség 18,5%-áról mondható el, hogy megrendelésüket és kinyomtatásukat a rend közvetve vagy közvetlenül támogatta. Abban, hogy a Főapátság a közeli Győr nyomdái helyett a komáromit választotta müvei előállításához, Borbély Kálmán Kornél (1835-1910) komáromi születésű szerzetesnek volt kiemelkedő szerepe. Borbély különböző pozíciókat töltött be Pannonhalmán, neki nem kevesebb mint 11 kisebb-nagyobb könyvét nyomtatták Komáromban. Egyházi énekek című műve négy kiadást is megért korszakunkban. Kruesz főapátnak az 1870-es években keletkezett körleveleinek nyomtatásában is Borbély működhetett közre. Borbély elöljárója parancsára alperjelként írta Szent Benedek életrajzát (1880). Terjedelmileg csak füzet, nyomdászatilag nincs akkora jelentősége, mint énekeskönyvének, inkább szellemisége miatt volt fontos. Ugyancsak a rendalapító születésének 1400. évfordulója tiszteletére íródott a Szentimrey Márton Károly (1843-1909) tolla, és a komáromi sajtó alól kikerült másik Szent Benedek életrajz (1830). Szentimrey Esztergomban született, közvetlen komáromi kapcsolatait nem említik életrajzai. A hivatalos rendi megemlékezések egyik momentumának számító könyve is jelzi a komáromi nyomda pannonhalmi vonatkozású műveinek szellemiségét. Németh Vilmos Mihály (1849-1912) az általa szerkesztett komáromi bencés gimnáziumi évkönyvben Király JózsefiöX (1737-1825) írt életrajzot, amely különlenyomatban is megjelent (1886). E mű, bencés szerzetes írójának a világi egyház történetével foglalkozó - szintén példát felmutatni kívánó írása egyúttal a bencés szellemiségű - tudományos igényű komáromi nyomtatványokra is példa. Németh Győrszentmártonban született, 1872-től tanított Komáromban. 125