Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Zombori István: A múzeum szerepe a helytörténeti kutatás összehangolásában

is történt, hogy városokban a jelenleg élő és működő valamiféle politikai, közéleti személyiséget betöltő személyekről „ki-kicsoda" készüljön, amelyet (különösen napjaink számítógépes nyilvántartási rendszerében) időről-időre megújítva, felfrissítve újólag ki lehet adni. III. Befejezésül olyan javaslatokat szeretnék tenni, amelyek - közgyűjteményekről lévén szó - mindenképpen fontosak, még akkor is, ha napjaink gazdasági megszorító intézkedései ennek látszólag és ténylegesen is ellentmondanak. Nevezetesen az utolsó pillanatokban vagyunk ahhoz, hogy immár politikai tilalmak nélkül, olyan gyűjteményeket, magánszemélyek hagyatékait, esetleg külföldre került személyek tárgyi és irategyütteseit megszerezzük, amelyre az elmúlt 4-5 évtizedben politikai okok miatt nem volt lehetőség. Úgy gondolom, hogy ezekre egy-egy városban csakis a három intézmény összefogása révén kerülhet sor, mind pénzügyi, mind szellemi erőfeszítés tekintetében. Szeretném hangoztatni, hogy a kétségtelen és mindannyiunk által ismert személyi és intézményi rivalizálást itt félre kell tenni a megvalósítandó cél érdekében, hogy az adott személy hozzátartozóit felkutatva ezt a gyűjteményegyüttest be lehessen szerezni, és bármelyik intézményben el lehessen helyezni. Az első és legfontosabb feladat, hogy a gyűjteményegyüttest sikerüljön megszerezni, második lépésként feldolgozni, és ismét csak az intézmények együttműködése révén, ha olyan jelentőségű anyagról van szó, esetleg majd publikálni. De a legfontosabb, hogy az anyag ne vesszen kárba. Sajnos, egy-egy személy halála kapcsán az utódok hozzá nem értése, nemtörődömsége révén, igen fontos anyagok - dokumentumok, levelek, fényképek, kéziratok stb. - mentek és mennek veszendőbe napjainkban is. Végül arra kell rámutatni, hogy az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás sok tekintetben új helyzetet teremtett. Számos korábbi városi intézmény megszűnt: tanácsrendszer, termelőszövetkezetek, állampárt, úttörőmozgalom, KISZ, munkásőrség, MHSZ stb. Sok helyi gyár, ipari szövetkezet a privatizáció révén szűnt meg, most pedig úgy tűnik, lassan kórházak, iskolák is erre a sorsra jutnak. Ezek mind tárgyi és iratanyagot, valamint dokumentumegyüttest jelentenek. Ezek mentése, felgyűjtése a három közgyűjtemény együttes feladata, akár közösen, akár megosztva a munkát. De feladat még a privatizáció révén átalakuló helyi közművek - villany, gáz, víz- és csatornaművek - , ill. a helyi közlekedés - vasút, repülőtér, hajóállomás, taxi, villamos, trolibusz - figyelemmel kísérése is. Erre tekintettel kell ezek tárgyi anyagait (jegyek, táblák, bérletek, a hálózat vonalainak térképei stb.) begyűjteni, és a közgyűjtemények anyagába besorolni. Épületeket bontanak el vagy újítanak fel, és kapnak új funkciót. Mindezt figyelemmel kell kísérni. Az újonnan létesülő, és a sajnos gyakran megszűnő, patinás, régi szállodák, éttermek étlapjait, szóróanyagait, továbbá a jellegzetes emblémákkal ellátott étkészletek és használati tárgyak egyes darabjait szintén össze kellene gyűjteni és megmenteni. A múltra, jelenre, jövőre nézve tehát van feladat bő en. Úgy tűnik azonban, a jelenlegi politikai-gazdasági viszonyok („Bokros teendők") nem kedveznek e feladatnak. 23