Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

ros kiszélesedő főutcája is piaccá alakulhatott (pl. Máramarosszigeten). Ha a forgalmi szempontok lehetővé tették, a hagyományos városközpontokban is megmaradhatott a piac, különösen kisebb települések esetében (pl. Szentendrén). Az új centrumokban, a XVIII. században épült város és megyeházák, plébániatemplomok, szállodává nőtt fogadók tövében viszont már egyre kevésbé tartottak hetivásárt vagy napi piacot. Az állatvásárok minden esetben a települések külterületén voltak, mivel itt figyelembe kellett venni egészségügyi szempontokat is. Ha egy-egy helység tágabb környezetét vizsgáljuk, a kutatáshoz nélkülözhetetlenek a megyetérképek. Mint a bevezetőben jeleztük, ezek jórésze nyomtatásban is megjelent, és az egyes lapok folyamatos kiegészítését, mind újabb kiadását a vármegyei később megyei - vezetőség mindig fontos feladatának tekintette. Az első megyetérképek készítői az 1720-as években a hadmérnökök, illetve ezek tanítványai voltak, akik helyismeretüket még a török háborúk alatt szerezték (pl. Reviczky János, Kray Pál, Fucher András). Technikájuk, munkáik kidolgozása követi a katonai térképekét; elsősorban az utak, folyók, hegyek ábrázolására fordítanak gondot. Példa erre Reviczky János 1728-ban Máramaros megyéről készült rajza (16. sz. melléklet). 1735-1742 között Mikoviny Sámuelnek 11 megyetérképe jelent meg nyomtatásban. Azonban ez csak töredéke munkáinak, mivel szinte az ország valamennyi megyéjének térképét elkészítette. Helymeghatározásai pontosak, vízrajza jól kidolgozott, törekszik az egyes részletek (pl. majorok, források, bányák, révek) ábrázolására (17. sz. melléklet). A korai megyetérképek áttekintést adnak a török kori pusztulásról, majd a kezdődő újjátelepülésekről is. Mária Terézia utasítására a vármegyék az 1770-es évektől rendszeresítették a mérnöki állásokat az egyre több műszaki feladat ellátására. Fontos feladatuk volt az új megyetérképek elkészítése is, melyek legkiválóbb darabjaiból 1806-1811 között Bécsben Görög Demeter és Kerekes Sámuel atlaszt szerkesztett. Az egyes térképek szerzői között ott találjuk a Pest megyei Ballá Antalt, a soproni Hegedűs Jánost, a győri Király Györgyöt, Vas megyéből Kenedics Józsefet stb. A kiadvány iskolát teremtett a megyei atlaszok szerkesztését illetően. Az egyes lapok északi tájolásúak, rajtuk fokbeosztás látható, a szerkesztők a rajzokat azonos nagyságúra kicsinyítették. A következő hasonló lélekzetü munka az 1850-es években jelent meg, és az osztrák kormány által rendszeresített új közigazgatást rögzítette. A kiegyezés után a modern kartográfia eszközeivel a hazai nyomdákban megyetérkép sorozat is készült. Közülük 1880-ból Hátsek Ignác 1:500000 méretarányú pontos, de csak részben színezett térképeit, valamint Gönczy Pál és Kogutovicz Manó 1885-1890 közt megjelent atlaszát említhetjük. Utóbbi térképlapjai színesek, hegy- és vízrajzuk gazdag. Egyes lapok bizonyára csaknem minden nagyobb helytörténeti gyűjteményben előfordulnak. A megyetérképek kiindulásként szolgáltak az út- és postatérképek, egyházigazgatási térképek, különféle statisztikai tablók összeállításához. 84