Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

romjai mutatják az erődítések helyét. Ha a vár mellett vagy a vár körül palánk települt, ületve a vár középkori város védelmét szolgálta, a harcok elmúltával területét fel lehetett használni. A hasznosításnál kézenfekvőnek látszott, hogy a várba katonai fegyverraktárakat, élelmiszerraktárakat helyezzenek el, sőt az ország déli területein egyes várak körül még védelmi övezetet is létesítettek. Erre példa Arad 1752-ben készült térképe, ahol az Ó- és Újvárost egyaránt gyűrű veszi körül, az esetleges török támadásoktól tartva. (10. sz. melléklet) Az épségben maradt, nagyobb várak esetében azonban nem volt szükség ennyi katonai objektumra. A XVIII. század elején először a szerzetesek jelentek meg a várak területén a volt kaszárnyákban és rendeztek be kolostorokat, kórházakat, templomokat (pl. Pécsett a minoriták). A század második felében itt egy sor székesegyház, püspöki palota, kanonokház épült fel, sajátos képet adva az egykori védelmi létesítménynek. Ennek példája a veszprémi vár, ahol a terület alapvonalainak kialakításában elsősorban a domborzati viszonyok kaptak szerepet, de az ősi városközpontba került vár helyét a belváros zegzugos utcái a későbbi évszázadokban is mutatták. Hasonló volt Székesfehérvár városképe is, ahol az ősi városmag az egykori vár helyén még a XIX. században is kirajzolódott. (11-12. sz. melléklet) A viszonylag épségben maradt várak egy része azonban nem épült be az új település rendszerébe, hanem a fejlődő falun vagy városon kívülre került. A döntő okot a domborzati viszonyokban, az elmocsarasodott várárokban és egyéb természeti tényezőkben kereshetjük. Nógrád XVIII. század végén készült térképén például jól látszik a régi és a rendezett település helye, azonban a várat ezek nem veszik körül. Mint ismeretes, hasonlóképpen a településen kívülre szorult Füzér, Hollókő, Regéc és még egy sor település vára is. (13. sz. melléklet) A települések belterülete soros elrendezésű vagy halmaz rendszerű lehetett. A belterület térképek alapján megállapítható, melyek voltak a szerkezetet befolyásoló tényezők. Köztük elsősorban a domborzati és vízrajzi viszonyokat említhetjük. A hegyek közé települt falvakban a terepviszonyok nem tették lehetővé a terjeszkedést, és ott gyakran csak egyetlen kanyargós utca volt. Ha szélesebb völgybe települt a község, ez halmaz elrendezésre adott lehetőséget. A folyómenti helységek utcái általában követték a partok vonalát (pl. Visegrád, Paks), ha viszont időnként elöntött sík vidék egy-egy magaslatán voltak falvak, itt csak egy bokorban lehetett építkezni (pl. a két Sárrét községeiben Komádin, Sárrétudvarin, Püspökladányban, Vésztőn, Kötegyánban stb.). Halmaztelepülések jöttek létre utak találkozásánál (pl. Cegléd, Hatvan), a folyami átkelőhelyeken, és ilyen elrendezést eredményezett a városközpontba került vár átépítése is. A soros településeken a házhelyekhez kertek tartoztak, újabb utcák nyitására ezek mögött, az eredetivel párhuzamosan volt lehetőség. A halmaz településeken viszont az új házhelyek kialakításának a környező kertek vagy más mezőgazdasági területek estek áldozatul (pl. Cegléd, Gyula, Püspökladány, Debrecen). Debrecenben például az újabb városrészek még ma is az egykori kertek neveit őrzik (pl. Csapókert, Sestakert, Tocós82